2019. július 20., szombat

Szőrén

Van az az agykontrollos mondás, hogy egyre jobban agykontrollal. Hát nekem meg egyre jobban FineMindinggal. Csinálom ezeket a relaxációkat, és tényleg minden lovazásom egyre jobb.

Tegnapelőtt mondjuk nem voltunk valami aktívak, mivel a lovardában éppen munkálatok folynak, és körbe van árkolva a pálya. Házigazdánk felszólított, hogy ugrassuk át, mondtam, hogy inkább kihagyom. :) Úgyhogy "csak" pucoltam, legeltettem, tutujgattam. Azért írom, hogy csak, mert q jól éreztem magam, szerintem Luxi is. Olyan jók az ilyen lazán együtt töltött délutánok is, mikor nincs feladat, erre is nagy szükség van.

Ma azért drukkoltam kicsit, hogy mit fog szólni Luxi a vizesárokhoz. A pálya szélén már le volt döngölve egy kb. méteres szakasz, ott be tudtunk menni, Luxi magasról tojt a vizesárokra. Futószáraztam egy félórát, de olyan normálisan viselkedett, hogy a végén még föl is ültem rá csak úgy szőrén (nyeregalátéten) a futószáras heveder mögé. Kobakot, pálcát azért előrelátóan vittem le, illetve P. feldobott. Ja, ugyanis ráadásul egyedül voltunk a pályán, amire csak most döbbentem rá, hogy még ezen is lehetett volna aggódni, hogy Szelike nem volt ott. Ugyanis Andi ma nem ért rá, a párom kísért ki. Basszus, csak most jutott az eszembe.

Elképesztő, hogy az agyam egyszerűen kikapcsolja azokat a dolgokat, amitől régebben féltem.

Ez az a vigyor a fejemen, amit a Ferencz halála óta kerestem, és most visszajött...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése