A múlt héten nem voltunk valami aktívak, részben a még mindig fennálló vizesárok, részben a nyári lovastábor miatt, amit Andi tartott Csömörön. De azért voltam kinn, legeltettem, tutujgattam Luxit. Tegnap viszont felültem egy hét után, jó izomlázam is lett ma reggelre. Még a héten szeretnék menni néhányszor, szombaton ugyanis lelépek pár napra Olaszországba, utána viszont aug. 20-ig szabin leszek, uh a nyár utolsó pár hetét még lovazással tervezem tölteni.
A tegnapi edzés is elég lájtos volt, engem bevallom, borzasztóan aggaszt a vizesárok, félek, hogy beleesünk, Lux eltöri a lábát. Persze többen rámutattak, hogy több esze van ennél, de bennem akkor is az van, hogy valami baleset történik, és utána saját magam fogom hibáztatni, hogy elkerülhető lett volna. Tudom, hogy olyan vagyok, mint a Kisködmön c. mese, amikor a hülye család azon aggódik, hogy a majd megszülető gyereket agyoncsapja a káposztáskő, dehát ez van, ilyen az alaptermészetem.
Mindegy, azért léptünk, ügettünk, vágtázni nem mertem ebből kifolyólag. Érdekes, h Luxi is mennyire megérzi a bizonytalanságomat, alig akart ügetni, ott kellett csizmáznom, noszogatnom, persze ő is minden lehetőséget kihasznál, hogy ne kelljen megerőltetnie magát. :) Pont erről beszélgettünk tegnap Andival, hogy ő idézem "agybajt" (nem egészen így mondta :D) kapna Luxitól, mert a pörgős lovakat (ld. Szeli) szereti, nekem meg mennyire bejön Luxi lustasága, hogy egy hét után ráülhetek, és semmit sem csinál. Igaz, tegnap futószáraztam előtte, de anélkül is normális volt. Ilyen lovat akartam!
Egyébként annyira érdekes, hogy mi zavarja a lovakat: én aszittem, hogy be se mernek majd jönni a pályára, ami konkrétan körbe van véve földkupacokkal, amit a markoló termelt ki, ehhez képest leszarják. De a kitörőktől bezzeg fél Luxi. Szeli pályán pörgős, rebbenékeny, félreugik, terepen bátran megy előre, Luxi mint tudjuk lusta, viszont a tereptárgyakat nagy ívben kikerüli, esetleg lecövekel, és csak hosszas rábeszélésre megy el mellettük. Andi már volt kinn vele terepen, én még nem, majd még azt is tervezünk hamarosan.
A tegnapi edzés is elég lájtos volt, engem bevallom, borzasztóan aggaszt a vizesárok, félek, hogy beleesünk, Lux eltöri a lábát. Persze többen rámutattak, hogy több esze van ennél, de bennem akkor is az van, hogy valami baleset történik, és utána saját magam fogom hibáztatni, hogy elkerülhető lett volna. Tudom, hogy olyan vagyok, mint a Kisködmön c. mese, amikor a hülye család azon aggódik, hogy a majd megszülető gyereket agyoncsapja a káposztáskő, dehát ez van, ilyen az alaptermészetem.
Mindegy, azért léptünk, ügettünk, vágtázni nem mertem ebből kifolyólag. Érdekes, h Luxi is mennyire megérzi a bizonytalanságomat, alig akart ügetni, ott kellett csizmáznom, noszogatnom, persze ő is minden lehetőséget kihasznál, hogy ne kelljen megerőltetnie magát. :) Pont erről beszélgettünk tegnap Andival, hogy ő idézem "agybajt" (nem egészen így mondta :D) kapna Luxitól, mert a pörgős lovakat (ld. Szeli) szereti, nekem meg mennyire bejön Luxi lustasága, hogy egy hét után ráülhetek, és semmit sem csinál. Igaz, tegnap futószáraztam előtte, de anélkül is normális volt. Ilyen lovat akartam!
Egyébként annyira érdekes, hogy mi zavarja a lovakat: én aszittem, hogy be se mernek majd jönni a pályára, ami konkrétan körbe van véve földkupacokkal, amit a markoló termelt ki, ehhez képest leszarják. De a kitörőktől bezzeg fél Luxi. Szeli pályán pörgős, rebbenékeny, félreugik, terepen bátran megy előre, Luxi mint tudjuk lusta, viszont a tereptárgyakat nagy ívben kikerüli, esetleg lecövekel, és csak hosszas rábeszélésre megy el mellettük. Andi már volt kinn vele terepen, én még nem, majd még azt is tervezünk hamarosan.
Luxi nemesen néz
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése