Na, visszajöttem a nyaralásból. Amíg nem voltam itthon, B. és Andi foglalkoztak Luxival. Sajnos pár napja begyulladt a szeme, valószínűleg a legyek miatt, a légymaszkot meg mindig levarázsolja magáról. Kamillás kezelésre javult, a légymaszkot meg a kötőfék alá tettük, így fennmaradt.
Viszont tegnap ebből kifolyólag volt egy kis ijedelem. Befutottam egy hét után, Luxi elémjött, bár már akkor gyanús volt, hogy nem olyan lelkesen, mint szokott. Adtam neki répát, kiveztettem a patamosóba, Andi lekezelte a szemét. Amikor vissza akartuk rá tenni a légymaszkot, akkor ügyesen kihasználva azt az időpillanatot, amikor pont nem volt rajta a kötőfék, Andit egy laza vállmozdulattal félrelökte, megpördült a patamosóban, és elvágtázott a messzeségbe. Érdekes, ilyenkor egyből kifér, pedig máskor mindig előadja, hogy jaj de nehezen tudok megfordulni, de nagy ló vagyok.
Na, én egyből a ház felé rohantam, azt kiabálva, hogy "Csukd be a kaput!". S., a házigazda igen rezignáltan megnyugtatott, hogy nem fog Luxi elmenni a többi ló közeléből, de azért én odaálltam a kapuba, aztán utánuk eredtem. Andi, és S. stratégiailag bekerítették Luxit, aki valóban a karámok körül rohangált, nyihogott, persze erre a többi ló is elkezdett föl-alá szaladgálni, sőt a kis póni folyamatosan bakolgatott. Rutin róka házigazdánkat nem viselte meg az ügy, csak annyit morgott a bajusza alatt, hogy "Szétrúgja a gyepet." Pár perces üldözés után elfogyott Luxi lendülete, Andi visszahozta a patamosóba, befejezte a szemkezelést, de a maszkot már a karámon belül adtuk rá, biztos, ami ziher.
Mondjuk én teljesen meg tudom érteni, senki sem szereti, ha a szemét piszkálják. Angikát be kellett bódítani pár hete hasonló szituációban.
Unokaöcsém utána közölte, hogy előtte lepergett az élete, amikor Luxi felé vágtázott, és most egy darabig nem szeretne lovak közelében lenni. :D Ő is részt vett ugyanis a bekerítésben, és igen hozzáértően hadonászott két kézzel, mikor Lux felé vette az irányt.
S. egyébként nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy emiatt ne ijedjek meg, ez semmi, a lótartás velejárója. Megállapítottuk, hogy persze, az lenne a természetes tartásmód, ha nagy legelőkön rohangásznának egész nap, de annak is megvannak a hátrányai, pl. sérülések az egymás közti interakciók miatt. Ilyenkor megcsapja őket a szabadság lehellete.
Viszont tegnap ebből kifolyólag volt egy kis ijedelem. Befutottam egy hét után, Luxi elémjött, bár már akkor gyanús volt, hogy nem olyan lelkesen, mint szokott. Adtam neki répát, kiveztettem a patamosóba, Andi lekezelte a szemét. Amikor vissza akartuk rá tenni a légymaszkot, akkor ügyesen kihasználva azt az időpillanatot, amikor pont nem volt rajta a kötőfék, Andit egy laza vállmozdulattal félrelökte, megpördült a patamosóban, és elvágtázott a messzeségbe. Érdekes, ilyenkor egyből kifér, pedig máskor mindig előadja, hogy jaj de nehezen tudok megfordulni, de nagy ló vagyok.
Na, én egyből a ház felé rohantam, azt kiabálva, hogy "Csukd be a kaput!". S., a házigazda igen rezignáltan megnyugtatott, hogy nem fog Luxi elmenni a többi ló közeléből, de azért én odaálltam a kapuba, aztán utánuk eredtem. Andi, és S. stratégiailag bekerítették Luxit, aki valóban a karámok körül rohangált, nyihogott, persze erre a többi ló is elkezdett föl-alá szaladgálni, sőt a kis póni folyamatosan bakolgatott. Rutin róka házigazdánkat nem viselte meg az ügy, csak annyit morgott a bajusza alatt, hogy "Szétrúgja a gyepet." Pár perces üldözés után elfogyott Luxi lendülete, Andi visszahozta a patamosóba, befejezte a szemkezelést, de a maszkot már a karámon belül adtuk rá, biztos, ami ziher.
Mondjuk én teljesen meg tudom érteni, senki sem szereti, ha a szemét piszkálják. Angikát be kellett bódítani pár hete hasonló szituációban.
Unokaöcsém utána közölte, hogy előtte lepergett az élete, amikor Luxi felé vágtázott, és most egy darabig nem szeretne lovak közelében lenni. :D Ő is részt vett ugyanis a bekerítésben, és igen hozzáértően hadonászott két kézzel, mikor Lux felé vette az irányt.
S. egyébként nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy emiatt ne ijedjek meg, ez semmi, a lótartás velejárója. Megállapítottuk, hogy persze, az lenne a természetes tartásmód, ha nagy legelőkön rohangásznának egész nap, de annak is megvannak a hátrányai, pl. sérülések az egymás közti interakciók miatt. Ilyenkor megcsapja őket a szabadság lehellete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése