2019. augusztus 15., csütörtök

Mindenféle

Szerencsére Luxi szeme helyrejött, elég volt hozzá a kamillázás. Kedves lovastársak még a Tobradex szemcseppet is ajánlották, csak a továbbiakra írom, ha netán szükség lenne rá.

Az edzéseink elég vegyesek. Vasárnap pl. minden tök jó volt, szuperül mentünk, öröm, boldogság. Tegnap viszont én is feszült voltam, meg a ló is. Nézelődött, ijedezett, lehet, hogy a hirtelen lehűlés miatt. Igaz, hogy én is kissé befeszülve mentem ki, mert elromlott az udvari bejárati kapu, nem tudtam kinyitni a kapunyitóval, ott toporzékoltam, hogy időre megyek, aztán mikor sikerült, még útközben is ezen pörögtem, hiába csináltam a relaxációs gyakorlataimat. Mondjuk azt vezetés közben nem is lehet. Mindegy, majd ma előtte még gyakorlom. Ráadásul rácsaptam a kocsiajtót a hüvelykujjamra, az se segített.

Ezredszer is megállapítom, hogy sajnos/hál' istennek mindig visszatükrözi a ló lelkiállapota az én lelkiállapotomat.

Két célkitűzésem van még a nyárra:
1. Kimenni terepre, ezt szombaton szeretnénk is abszolválni.
2. Egyedül edzni a pályán. Mondjuk ez már részben megtörtént, de jó lenne leszakadni Szelikéről, és akkor jönnék egyedül is, nem kéne mindig Andi és B. nyakán lógnom. Luxinak ezzel nincs problámája, csak nekem. :) Páromat már beszerveztem pszichés segítségnek vasárnapra.
3. Bónusz: lesz egy szabadidős verseny szeptemberben itt a szomszédban a Szilaj lovardában. Nagyon gondolkozom, hogy elindulunk a díjlovas D1 számban (legegyszerűbb). Ez az, amit már Ferenczcel is lelovagoltunk annak idején. Mondjuk ott könnyű volt, mert a Sportloviban volt a verseny, itt meg 5 km-rel odébb, Luxika meg nem lelkesedik a lószállítóért. Azon gondolkoztunk, hogy végül is egy óra alatt simán átsétálunk, csak nem az autóúton kéne menni, hanem valahol a kertek alatt. Meglátjuk.

Update: a tegnapi edzésünk viszont nagyon jól sikerült, a végére már teljes nézőközönséggel, mert ott volt a pályán Andi, a házigazda Luxi unokatestvérével, a lovászunk, és még Andi egyik lovasa is befutott családostul, mi meg ott vágtáztunk egész pályán. Andi mondta is, hogy most kéne még ráhúzni félórát, kb. akkorra lazultunk le mindketten, én is, meg Luxi is. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése