Hát, tegnap mindkét napirendi pontot teljesítettem, az egyiket véletlenül. :) Kimentem ugyanis teljes frászban a terep miatt, gyomrom összeszorulva, stb. Komoran ápolom, nyergelem a lovamat, akit egyébként kenyérre lehetett kenni. Közben befutott B. lovastársam, és felszólított, hogy menjek le a pályára, sétáljak néhány kört, addig is melegszik be Luxi, mindjárt jön ő is utánunk Szelivel. Szerintem direkt csinálta, ugyanis meséltem neki, hogy ez az egyik questem, egyedül lenni a pályán. :D
Na, le is sétáltam, de kissé hisztérikus hangon közöltem, hogy azért jöjjön le velem valaki, úgyhogy a lovászunk megszánt, és lekísért. Kicsit edzett is, ha már ott volt, oktatott is régebben, mint kiderült. Ő is egy olyan igazi, régivágású lovasember, mint Lajos bátyám az Equitalban, meg Feri bácsi Egerből, szeretem ezt a típust. Uh gyakoroltunk egy kis ülésjavítást, ütemességet, érdekes, ezek az edzők egymástól függetlenül mindig ugyanazt mondják, vajon miért? :D
Kb negyedóra múlva B. is csatlakozott, még ügettünk, vágtáztunk Luxival, utána kisétáltunk a földútra. Én előzőleg megnéztem a térképet, és megállapítottam, hogy lehet menni egy téglalapot a lovarda körül normális utakon, csak mindig balra kell fordulni, ami ha jól emlékszem Paolo Santarcangeli (de lehet, hogy Jorge Luis Borges, hogy a magyar szakos tudásomat is csillogtassam) szerint a labirintusokból való kijutás egyik módszere. Ennek dacára azért sikerült eltévednünk, de a Google Maps tanulmányozásával megállapítottam, h kb. 10 méterre vagyunk attól a keresztúttól, ahol kocsival szoktam jönni, uh. végül hazataláltunk. Nagyon hasznosak voltak azok az egri terepek, mert elég magabiztosan mozogtam, visszajöttek az ott szerzett tapasztalatok.
A terep egybéként kiválóan sikerült, mindkét ló mintaszerűen viselkedett, minimális ijedezés volt, az is csak egy, a pocsolyában földön heverő nejlonzsák miatt. Ezt horkantgatások közepette nagy ívben kikerülték. Ezen kívül találkoztunk fűnyírós emberrel, törpemalaccal, érdekes, csúnya hangon visítozó baromfikkal, két autóval, és négy kutyával, akik részben szabadon, de tisztes távolságra, részben a kerítés mellett futva hangosan ugattak, de a lovak fülük botját sem mozgatták.
Szóval nagyon meg voltam Luxikával elégedve. Utána úgy dolgozott bennem az endorfin, hogy teljesen ki voltam plattyanva, mire hazaértem. Végül is ezért csinálom ezt az egészet.
Na, le is sétáltam, de kissé hisztérikus hangon közöltem, hogy azért jöjjön le velem valaki, úgyhogy a lovászunk megszánt, és lekísért. Kicsit edzett is, ha már ott volt, oktatott is régebben, mint kiderült. Ő is egy olyan igazi, régivágású lovasember, mint Lajos bátyám az Equitalban, meg Feri bácsi Egerből, szeretem ezt a típust. Uh gyakoroltunk egy kis ülésjavítást, ütemességet, érdekes, ezek az edzők egymástól függetlenül mindig ugyanazt mondják, vajon miért? :D
Kb negyedóra múlva B. is csatlakozott, még ügettünk, vágtáztunk Luxival, utána kisétáltunk a földútra. Én előzőleg megnéztem a térképet, és megállapítottam, hogy lehet menni egy téglalapot a lovarda körül normális utakon, csak mindig balra kell fordulni, ami ha jól emlékszem Paolo Santarcangeli (de lehet, hogy Jorge Luis Borges, hogy a magyar szakos tudásomat is csillogtassam) szerint a labirintusokból való kijutás egyik módszere. Ennek dacára azért sikerült eltévednünk, de a Google Maps tanulmányozásával megállapítottam, h kb. 10 méterre vagyunk attól a keresztúttól, ahol kocsival szoktam jönni, uh. végül hazataláltunk. Nagyon hasznosak voltak azok az egri terepek, mert elég magabiztosan mozogtam, visszajöttek az ott szerzett tapasztalatok.
A terep egybéként kiválóan sikerült, mindkét ló mintaszerűen viselkedett, minimális ijedezés volt, az is csak egy, a pocsolyában földön heverő nejlonzsák miatt. Ezt horkantgatások közepette nagy ívben kikerülték. Ezen kívül találkoztunk fűnyírós emberrel, törpemalaccal, érdekes, csúnya hangon visítozó baromfikkal, két autóval, és négy kutyával, akik részben szabadon, de tisztes távolságra, részben a kerítés mellett futva hangosan ugattak, de a lovak fülük botját sem mozgatták.
Szóval nagyon meg voltam Luxikával elégedve. Utána úgy dolgozott bennem az endorfin, hogy teljesen ki voltam plattyanva, mire hazaértem. Végül is ezért csinálom ezt az egészet.
Csak így tovább :))
VálaszTörlésköszi!!! :)
Törlés