Nagyon ramaty lelkiállapotban voltam az elmúlt pár napban, amit a lovazás is megsínylett. Írtam régebben, hogy a tesómék az USÁ-ban élnek, és most hazajöttek pár hétre, aminek következtében én átköltöztem a saját lakásomba. Erről annyit kell tudni, hogy a válásom után vettem 4 éve. Emiatt az elmúlt napokban teljesen visszajött az összes régi, rossz, válással kapcsolatos emlékem, és teljes depresszióba zuhantam. Szóval ilyeneken is múlik sajnos!
Ráadásul Luxi is mostanában valami miatt fél a patamosóban, biztos még a szemkezelés. Ebből kifolyólag amikor a múltkor leesett előtte a nyeregemelő a földre, elkezdte hátra húzni magát a két kikötőszárral együtt, én meg aszittem, szívinfarktust kapok, q ijesztő volt látni a pánikoló 550 kg-s állatot. Hátravágja magát, megsérül, jobbik esetben eltépi, elrohan. Az edzőmmel lenyugtattuk, de nekem úgy remegett a kezem, hogy mondtam, hogy most hótziher, hogy nem ülök fel. Úgyhogy aznap csak futószáraztam.
Ebből kifolyólag másnap megint csak ott álltam vele a boxban, potyogtak a könnyeim, hogy miért vagyok ilyen beszari, és nem mertem előjönni, hogy ne vegyék észre. Aztán az edzőm rámszólt (ő se látta), hogy üljek fel, még h csak sétálok is kicsit. Megdöbbentő módon Lux teljesen normális volt, tök jót edzettünk. A nyergeléskor se volt semmi baja a patamosóval, igaz, hogy L. a lovászunk segített, érdekes, amikor ő foglalkozik vele, akkor meg tud állni egy helyben.
Ilyenkor azért elgondolkozom azon, hogy tényleg a lelkiállapotot tükrözi-e a ló vissza. Egyrészt igen, ld. részemről rosszkedv, Luxi megijed a patamosóban az egyik nap. Másrészt másnap kimegyek tök frászban, Luxit meg kenyérre lehet kenni, mélán néz, halál nyugodt. Nincs összefüggés.
Igaz, hogy mikor aznap már rajta ültem valami olyan hideg nyugalom vett rajtam erőt, hogy basszus, nem lehetek ilyen beszari p***a, hogy sokkal határozottabb voltam, mint szoktam lenni, és tök jól ment az edzés. Ahogy Andi szokta mondani: "Szívd fel magad!". Hát ez most megtörtént.
Valószínűleg az is bennem volt, hogy nyár végéig adtam időt magamnak, hogy összejöjjünk Luxival, ld. jól sikerült terep, önállóan lovaglás, meg amúgy is, tudom, hogy 100%-osan jóindulatú, és szándékosan sose ártana nekem.
Ezért eldöntöttem, hogy nem adom el, marad. De ez a döntés is felelősséget jelent, és ez is nyomasztott. Egyébként azért vettem heréltet, hogy ne legyenek ilyen kancás hisztijei, de úgy látszik, mégis egy díva. :)
Szóval ezt csak azért írom, hogy néha nem dal, móka, kacagás, de mindig vannak szuper napok, és pozitív visszacsatolás is.
Ráadásul Luxi is mostanában valami miatt fél a patamosóban, biztos még a szemkezelés. Ebből kifolyólag amikor a múltkor leesett előtte a nyeregemelő a földre, elkezdte hátra húzni magát a két kikötőszárral együtt, én meg aszittem, szívinfarktust kapok, q ijesztő volt látni a pánikoló 550 kg-s állatot. Hátravágja magát, megsérül, jobbik esetben eltépi, elrohan. Az edzőmmel lenyugtattuk, de nekem úgy remegett a kezem, hogy mondtam, hogy most hótziher, hogy nem ülök fel. Úgyhogy aznap csak futószáraztam.
Ebből kifolyólag másnap megint csak ott álltam vele a boxban, potyogtak a könnyeim, hogy miért vagyok ilyen beszari, és nem mertem előjönni, hogy ne vegyék észre. Aztán az edzőm rámszólt (ő se látta), hogy üljek fel, még h csak sétálok is kicsit. Megdöbbentő módon Lux teljesen normális volt, tök jót edzettünk. A nyergeléskor se volt semmi baja a patamosóval, igaz, hogy L. a lovászunk segített, érdekes, amikor ő foglalkozik vele, akkor meg tud állni egy helyben.
Ilyenkor azért elgondolkozom azon, hogy tényleg a lelkiállapotot tükrözi-e a ló vissza. Egyrészt igen, ld. részemről rosszkedv, Luxi megijed a patamosóban az egyik nap. Másrészt másnap kimegyek tök frászban, Luxit meg kenyérre lehet kenni, mélán néz, halál nyugodt. Nincs összefüggés.
Igaz, hogy mikor aznap már rajta ültem valami olyan hideg nyugalom vett rajtam erőt, hogy basszus, nem lehetek ilyen beszari p***a, hogy sokkal határozottabb voltam, mint szoktam lenni, és tök jól ment az edzés. Ahogy Andi szokta mondani: "Szívd fel magad!". Hát ez most megtörtént.
Valószínűleg az is bennem volt, hogy nyár végéig adtam időt magamnak, hogy összejöjjünk Luxival, ld. jól sikerült terep, önállóan lovaglás, meg amúgy is, tudom, hogy 100%-osan jóindulatú, és szándékosan sose ártana nekem.
Ezért eldöntöttem, hogy nem adom el, marad. De ez a döntés is felelősséget jelent, és ez is nyomasztott. Egyébként azért vettem heréltet, hogy ne legyenek ilyen kancás hisztijei, de úgy látszik, mégis egy díva. :)
Szóval ezt csak azért írom, hogy néha nem dal, móka, kacagás, de mindig vannak szuper napok, és pozitív visszacsatolás is.
Beszarós futószárazós
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése