Kihagytam most egy hetet a már említett konferencia miatt, és utána az első alkalom kissé nyögvenyelős volt, de az óra végére belerázódtam. Tényleg egyre jobban megy a lovaglás mostanában, dacára a hőségnek. Általában estefelé megyünk ki, 7 körül, uh. tegnap is 10-re értem haza. Felcuccolás, edzés, lecuccolás, mindig lezuhanyozzuk a lovakat utána, még pakolászni, rendet csinálni, elmegy az idő, de kellemesen telik.
Tegnap is hosszasan elszüttyögtem a nyergeléssel, kantározással, tettem fel fülvédőt, de elfelejtettem szegény állatot lefújni. úgyhogy küzdöttünk a legyekkel óra közben. Ez is olyan lutri, hogy mit nem szeret a ló. Fecóm borzasztóan utálta, ha befújtam, pedig mint tudjuk maximálisan béketűrő volt. Úgyhogy Luxihoz is először nagyon óvatosan közelítettem, nem is kötöttük ki, hogy nehogy rángassa magát, aztán meg se rezzent, teljesen jól viseli a sprayzést.
Tegnap az alábbiak zajlottak edzés közben: a fedelesben a házigazda és egy edző egy fiatal ló képzésével voltak elfoglalva: futószárazták, vezetgették, az edző felkapaszkodott rá oldalról, szoktatták a felüléshez, nagyon érdekes volt. Rengeteget tanulok itt a helyiektől!
Közben sportszerűtlen nehezítésként két hőlégballon (!) jelent meg a pálya fölött, franc se tudja, hogy honnan jöttek, lehet, hogy Dunakesziről, de olyan alacsonyan voltak, hogy hallottuk a süvítést, amikor forró levegőt engedtek a lufiba. Engem borzasztóan idegesítettek, de aztán elmentek másfelé. Érdekes módon a lovak a fülük botját sem mozgatták, feltételezem evolúciósan nics beléjük kódolva, hogy felülről támad valami, túl nagyok ahhoz, hogy pl. sasok felkapják őket. Pedig böhöm nagy lufik voltak! Szerintem észre se vették, vagy azt hitték, hogy felhő.
Mikor házigazdáék elmentek a csikóval, be mertem vállalni a vágtázást is. Előzőleg rudaztunk kicsit, mert a pályán volt két rúd ferdén kitéve, azon léptünk, ügettünk át. Vágtában még nem akartam átmenni rajta, de Luxika megcélozta a közepét, mondom, nem fogom már lebeszélni róla, ha ilyen lelkes, úgyhogy vágtában is volt minimális rúdmunka. Nagyon meg voltam Luxival elégedve, a vágtabeugratás is jól megy mostanában, úgyhogy minden oké.
Még mindig van 1-2 pont a pályán, amiket időnként enyhén kikerül. Lehet, hogy ott kicsit határozottabbnak kéne lennem, hogy menjen egyenesen, de én úgy vagyok vele, hogy na bumm, akkor mi van, ha ő ettől jobban érzi magát. Szoktam csizmázni, hajlítani, de nem nagyon csesztetem, nekem most fontosabb, hogy ne vesszünk össze, ne feszüljön be, mint hogy 20 centivel beljebb menjen. Majd idővel. Most úgy örülök, hogy már ilyen jó a kapcsolatunk. Mikor megérkezem, elémjön, érdeklődik, nyerít, nagyon cuki.
Tegnap is hosszasan elszüttyögtem a nyergeléssel, kantározással, tettem fel fülvédőt, de elfelejtettem szegény állatot lefújni. úgyhogy küzdöttünk a legyekkel óra közben. Ez is olyan lutri, hogy mit nem szeret a ló. Fecóm borzasztóan utálta, ha befújtam, pedig mint tudjuk maximálisan béketűrő volt. Úgyhogy Luxihoz is először nagyon óvatosan közelítettem, nem is kötöttük ki, hogy nehogy rángassa magát, aztán meg se rezzent, teljesen jól viseli a sprayzést.
Tegnap az alábbiak zajlottak edzés közben: a fedelesben a házigazda és egy edző egy fiatal ló képzésével voltak elfoglalva: futószárazták, vezetgették, az edző felkapaszkodott rá oldalról, szoktatták a felüléshez, nagyon érdekes volt. Rengeteget tanulok itt a helyiektől!
Közben sportszerűtlen nehezítésként két hőlégballon (!) jelent meg a pálya fölött, franc se tudja, hogy honnan jöttek, lehet, hogy Dunakesziről, de olyan alacsonyan voltak, hogy hallottuk a süvítést, amikor forró levegőt engedtek a lufiba. Engem borzasztóan idegesítettek, de aztán elmentek másfelé. Érdekes módon a lovak a fülük botját sem mozgatták, feltételezem evolúciósan nics beléjük kódolva, hogy felülről támad valami, túl nagyok ahhoz, hogy pl. sasok felkapják őket. Pedig böhöm nagy lufik voltak! Szerintem észre se vették, vagy azt hitték, hogy felhő.
Mikor házigazdáék elmentek a csikóval, be mertem vállalni a vágtázást is. Előzőleg rudaztunk kicsit, mert a pályán volt két rúd ferdén kitéve, azon léptünk, ügettünk át. Vágtában még nem akartam átmenni rajta, de Luxika megcélozta a közepét, mondom, nem fogom már lebeszélni róla, ha ilyen lelkes, úgyhogy vágtában is volt minimális rúdmunka. Nagyon meg voltam Luxival elégedve, a vágtabeugratás is jól megy mostanában, úgyhogy minden oké.
Még mindig van 1-2 pont a pályán, amiket időnként enyhén kikerül. Lehet, hogy ott kicsit határozottabbnak kéne lennem, hogy menjen egyenesen, de én úgy vagyok vele, hogy na bumm, akkor mi van, ha ő ettől jobban érzi magát. Szoktam csizmázni, hajlítani, de nem nagyon csesztetem, nekem most fontosabb, hogy ne vesszünk össze, ne feszüljön be, mint hogy 20 centivel beljebb menjen. Majd idővel. Most úgy örülök, hogy már ilyen jó a kapcsolatunk. Mikor megérkezem, elémjön, érdeklődik, nyerít, nagyon cuki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése