Ezen gondolkoztam, hogy a fenébe is, miért negyvenvalahány évesen kell rátalálnom egy olyan sportra, amihez igazán van kedvem? Node jobb későn, mint soha!
Írtam régebben, hogy semmilyen sportot nem űztem szívvel-lélekkel: aerobicoztam, úsztam, kocogtam, de egyiknél sem voltam igazán lelkes. Két dolgot szeretek csinálni a lovagláson kívül: gombászni, illetve túrázni. Apukám nyugdíjas tesitanár, és az egyik egri túracsoport oszlopos tagja, vezetője, amióta az eszemet tudom, vele járok a Bükkbe túrázni, de sajnos amióta nem Egerben lakok, ez elég ritkán történik. Gombászni a budai hegyekbe is szoktunk menni, de azért az sem túlságosan megerőltető. :)
A lovaglásnál viszont saját magamon is meg vagyok döbbenve: ha esik, ha fúj, ha 35 fok van képes vagyok heti 3-4-szer 50-60 km-t autózni azért, hogy fel tudjak ülni. Említettem a szúnyogokat az előző posztomban: mivel allergiás vagyok a szúnyogcsípésre, ezért nem csak kis piros folt keletkezik rajtam, hanem több centi átmérőjű fájdalmas dudor, de még ezt is elviselem a lovaglás kedvéért.
A pénzről nem is beszélve: szerencse, hogy most éppen megengedhetem magamnak, de ráadásul még sokba is kerül. Ló, bértartás, edzés, állatorvos, patkolás, felszerelések, ne adj isten kórházi tartózkodás, benzin. Ezért is vállalok másfél munkahelyet, mindezt egyedül teremtem meg, senki nem támogat.
Pozitívum viszont, hogy amióta idekerültem, több lett az időm, ugyanis a jártatógép miatt nem kell mindennap menni mozgatni a lovat hál' istennek. Most is pl. elmegyek egy külföldi konferenciára, egész héten nem fogok tudni menni, és nyugodt szívvel hagyom itt Luxit, mert tudom, hogy mindennap mozog, foglalkoznak vele, ha rossz idő van, akkor sem az istállóban áll egész nap.
Lehet persze ezen gondolkozni, hogy mennyire természetes ez a tartásmód, persze, az lenne az igazi, ha nagy mezőkön rohangászna ridegben, de annak is megvan az előnye-hátránya. Nekem az a véleményem, hogy mivel háziasított állatról van szó, irreális lenne úgy tartani őket, mint a vadlovakat. Persze rengeteg vitát olvastam már erről különböző fórumokon, amelyek általában nagyon sarkítottak és egyoldalú érvek mentén folynak. Nagyon sokféle körülményt kell figyelembe venni, és nincsen végső, legjobb megoldás. Mindenesetre én úgy érzem, hogy most majdnem a legjobb körülményeket biztosítjuk, ami a lónak is jó, és az én élethelyzetemnek is megfelel.
Jártatógép. Forrás: Horseexpers [CC BY-SA 3.0 (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)]
Írtam régebben, hogy semmilyen sportot nem űztem szívvel-lélekkel: aerobicoztam, úsztam, kocogtam, de egyiknél sem voltam igazán lelkes. Két dolgot szeretek csinálni a lovagláson kívül: gombászni, illetve túrázni. Apukám nyugdíjas tesitanár, és az egyik egri túracsoport oszlopos tagja, vezetője, amióta az eszemet tudom, vele járok a Bükkbe túrázni, de sajnos amióta nem Egerben lakok, ez elég ritkán történik. Gombászni a budai hegyekbe is szoktunk menni, de azért az sem túlságosan megerőltető. :)
A lovaglásnál viszont saját magamon is meg vagyok döbbenve: ha esik, ha fúj, ha 35 fok van képes vagyok heti 3-4-szer 50-60 km-t autózni azért, hogy fel tudjak ülni. Említettem a szúnyogokat az előző posztomban: mivel allergiás vagyok a szúnyogcsípésre, ezért nem csak kis piros folt keletkezik rajtam, hanem több centi átmérőjű fájdalmas dudor, de még ezt is elviselem a lovaglás kedvéért.
A pénzről nem is beszélve: szerencse, hogy most éppen megengedhetem magamnak, de ráadásul még sokba is kerül. Ló, bértartás, edzés, állatorvos, patkolás, felszerelések, ne adj isten kórházi tartózkodás, benzin. Ezért is vállalok másfél munkahelyet, mindezt egyedül teremtem meg, senki nem támogat.
Pozitívum viszont, hogy amióta idekerültem, több lett az időm, ugyanis a jártatógép miatt nem kell mindennap menni mozgatni a lovat hál' istennek. Most is pl. elmegyek egy külföldi konferenciára, egész héten nem fogok tudni menni, és nyugodt szívvel hagyom itt Luxit, mert tudom, hogy mindennap mozog, foglalkoznak vele, ha rossz idő van, akkor sem az istállóban áll egész nap.
Lehet persze ezen gondolkozni, hogy mennyire természetes ez a tartásmód, persze, az lenne az igazi, ha nagy mezőkön rohangászna ridegben, de annak is megvan az előnye-hátránya. Nekem az a véleményem, hogy mivel háziasított állatról van szó, irreális lenne úgy tartani őket, mint a vadlovakat. Persze rengeteg vitát olvastam már erről különböző fórumokon, amelyek általában nagyon sarkítottak és egyoldalú érvek mentén folynak. Nagyon sokféle körülményt kell figyelembe venni, és nincsen végső, legjobb megoldás. Mindenesetre én úgy érzem, hogy most majdnem a legjobb körülményeket biztosítjuk, ami a lónak is jó, és az én élethelyzetemnek is megfelel.
Jártatógép. Forrás: Horseexpers [CC BY-SA 3.0 (https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0)]
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése