2019. június 5., szerda

Nem akarom elkiabálni...

... de edig egész jól alakulnak a dolgok. Nagyon nyugis a környezet, mivel eléggé kiesik, viszont cserébe madárcsicsergés, zöld, fák, stb. Azon vihogtunk a második futószárazás alkalmával, amikor letört egy faág az egyik fáról, és Lux minimálisan megugrott, hogy itt csak természeti katasztrófáktől lehet megijedni. Mondjuk az első futószárazáskor akkorákat ugrált, hogy nagy gödrök keletkeztek a homookban, de én arról hál'istennek lemaradtam. :) Gondolom ki kellett engedni a gőzt a stressz után. A sportlovi azért elég ipari környezetben van, viszont sokkal könnyebben megközelíthető. Valamit valamiért.

Mindenesetre Lux szemmel láthatóan jól érzi magát. Nem csoda, minden lónak van egy különbejáratú boxa a karámon belül, úgyhogy egyrészt egész nap friss levegőn vannak, másrészt nem kell őket ki-be hordani, ami a lovásznak mindenképpen könnyebbség. Harmadrészt a karámok egymás mellett helyezkednek el, a lovak látják egymást, viszont villanypásztorral elválasztva, úgyhogy békesség van.

Két futószárazás után B. már fel is ült rá, minden rendben ment, úgyhogy tegnap én is megkockáztattam. Igaz, hogy B. előtte levágtáztatta, meg Szeli is a pályán volt Andival. Már előtte néztük a pálya széléről, hogy jön a vihar, hát pont akkor kezdett el esni, mire felültem, de legalább kicsit léptem, ügettem, tök jól ment. A fedelesbe még nem akartunk bemenni első alkalommal ilyen armageddonban, úgyhogy felsétáltunk a patamosóhoz, visszatettem Luxit a karámba, aki boldogan ázott, de nem is bántam, mert már nagyon poros volt.

Ma folyt. köv.


Pipacsos rét a lovihoz vezető úton.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése