Az a helyzet ezzel a lóról való leeséssel, hogy előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. Ahogy írtam, a lovak menekülő növényevők, ijedősek, az az első reakció, hogy ha valami gyanús, ijesztő dolog van a környezetükben, akkor minél távolabb igyekszenek kerülni tőle. Ezzel kapcsolatban rengeteg vicces fénykép és mém született lovas körökben, aminek nagyjából az a lényege, hogy a lovak kétféle dologtól félnek: ami mozog, és ami nem.
Az én múlt heti esésemnek több oka is volt: egyrészt itt a tavasz, ilyenkor a lovak élénkebbek, emiatt nem a fedeles lovardában voltunk, hanem a kinti pályán, ami így egy fél év után szokatlan, másrészt sajnos pont egy autójavító van a lovarda mellett, emiatt ijesztő kamionok tolatnak ki-be. Jó lenne, ha nem lenne ott, de ez a könnyű megközelítés egyik hátránya, a környéken a többi lovarda jó messze van mindentől a mezők közepén, zötykölődős földutakon lehet kijutni, ha egyáltalán. De mindegy is, ott meg mástól lehet megijedni, fácánoktól, nejlonzacskóktól, stb.
A pályán való esés tulajdonképpen szerencsés, mert puha, mély homokra esel, általában a feneked, combod ütöd meg, ami nem vészes. Rosszabb, ha pl. terepen ráesel egy faágra, ott már törhetnek a csontok. Kobakot én mondjuk mindig hordok, felnőtteknek nem minden lovardában kötelező, de 18 év alatt igen. Az első eséseim után beszereztem egy védőmellényt is, de 1-2-szer ha volt rajtam.
Lényeg a lényeg, azóta gyógylovagolok, rövidebb időre ültem fel, de már nagyon hiányzik, uh. holnap edzés! :) Viszont ilyenkor nagyon érdemes máshogy is foglalkozni a lóval, ápolni, simogatni, ún. földről való munkát végezni, legalább is nekem nagyon jót tesz, és a lónak is.
Montyval rengeteget javult a kapcsolatunk az elmúlt 3 hónap alatt, amióta a feles tartója vagyok, össze sem lehet hasonlítani az elmúlt egy évvel. A következő posztban részletesebben írok a feles tartás intézményéről is.
Az én múlt heti esésemnek több oka is volt: egyrészt itt a tavasz, ilyenkor a lovak élénkebbek, emiatt nem a fedeles lovardában voltunk, hanem a kinti pályán, ami így egy fél év után szokatlan, másrészt sajnos pont egy autójavító van a lovarda mellett, emiatt ijesztő kamionok tolatnak ki-be. Jó lenne, ha nem lenne ott, de ez a könnyű megközelítés egyik hátránya, a környéken a többi lovarda jó messze van mindentől a mezők közepén, zötykölődős földutakon lehet kijutni, ha egyáltalán. De mindegy is, ott meg mástól lehet megijedni, fácánoktól, nejlonzacskóktól, stb.
A pályán való esés tulajdonképpen szerencsés, mert puha, mély homokra esel, általában a feneked, combod ütöd meg, ami nem vészes. Rosszabb, ha pl. terepen ráesel egy faágra, ott már törhetnek a csontok. Kobakot én mondjuk mindig hordok, felnőtteknek nem minden lovardában kötelező, de 18 év alatt igen. Az első eséseim után beszereztem egy védőmellényt is, de 1-2-szer ha volt rajtam.
Lényeg a lényeg, azóta gyógylovagolok, rövidebb időre ültem fel, de már nagyon hiányzik, uh. holnap edzés! :) Viszont ilyenkor nagyon érdemes máshogy is foglalkozni a lóval, ápolni, simogatni, ún. földről való munkát végezni, legalább is nekem nagyon jót tesz, és a lónak is.
Montyval rengeteget javult a kapcsolatunk az elmúlt 3 hónap alatt, amióta a feles tartója vagyok, össze sem lehet hasonlítani az elmúlt egy évvel. A következő posztban részletesebben írok a feles tartás intézményéről is.
Földről való munka a körkarámban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése