Néhány nagyon nyögvenyelős lovaglásom volt az elmúlt napokban. Olvasgattam viszont sokat a pozitív gondolkodásról, és most éppen azon gondolkozom, hogy lehet, hogy át kéne nevezni a blogot bátor lovasra, mert az is pozitív üzenetet közvetít. Ámde így nem találják meg esetleges más beszari lovasok. Fogós kérdés!
Viszont ma reggel kimentem elég rossz körülmények között, mert esett az eső, és a fedelesben voltunk, ahol Luxi meg szokott ijedni, de érdekes módon már amikor mentem ki, egyre nyugodtabb voltam. Jót tettek az olvasmányok, meg egy kollégámnak van egy nagyon klassz relaxációs oldala, ezt szoktam mostanában csinálgatni:
http://fineminding.hu/meditaciok/
Kivonultunk a Három Hisztissel a fedelesbe: Szeli, Angel, Lux. Szelike csak úgy alapból ijedős, fiatal, rebbenékeny kanca. Angelke nem ijedős, viszont ő az, amit az angol buddy sournak hív, haverokhoz kötődik, nem szeret egyedül lenni, úgyhogy vele volt a legkevesebb baj. Luxi meg olyan, mint a gazdája: szereti túlgondolni a dolgokat. Most is igazából végig nem csinált semmit, egyszer lépett kicsit félre, mikor valakik odakinn valamiket pakoltak, de az is minimális volt. Ellenben az óra végére kitalálta, hogy a kör közepén még nincsenek patanyomok, sima a homok, és ő akkor oda nem megy bele. Áááááááá! :) Szóval sokszor csináltunk körben váltsokat, meg kisköröket, meg egyre kisebb koncentrikus körben mentem a közepe felé, és érdekes, akkor már nem volt olyan ijesztő.
Szóval az edzés nagyon jól sikerült, most először éreztem, hogy meg tudom nyugtatni, én vagyok, akiben megbízhat, úgyhogy ez nagyon sikeres volt! Mondta az edzőm is, hogy látszott, hogy túlléptem magamon.
Szidom itt mindig a lovakat, hogy mennyi eszük van, de ezt most ünnepélyesen visszavonom: pár nappal ezelőtt, de inkább 1-2 hete kondicionáltuk Luxit a lovászunkkal együtt a nejlonzacskókhoz, mégpedig úgy, hogy beletettük a répát a zacsiba, és vegye ki belőle. Először persze nagyon rémisztő volt, de utána lelkesen dugta bele a fejét. Én erről már teljesen elfeledkeztem, és ma elővettem egy nejlonzacskót, hogy viszek haza lótrágyát kertészkedési célokra. Erre Luxi egyből érdeklődött, nézte, hogy hol van benne a répa. Úgy megörültem, egyből adtam is neki, természetesen a zacskóból, és amíg ette, addig morze karjelzéseket adtam le a zacskóval. :)
Még majd a ponyván való átlépést is akarjuk gyakorolni.
Viszont ma reggel kimentem elég rossz körülmények között, mert esett az eső, és a fedelesben voltunk, ahol Luxi meg szokott ijedni, de érdekes módon már amikor mentem ki, egyre nyugodtabb voltam. Jót tettek az olvasmányok, meg egy kollégámnak van egy nagyon klassz relaxációs oldala, ezt szoktam mostanában csinálgatni:
http://fineminding.hu/meditaciok/
Kivonultunk a Három Hisztissel a fedelesbe: Szeli, Angel, Lux. Szelike csak úgy alapból ijedős, fiatal, rebbenékeny kanca. Angelke nem ijedős, viszont ő az, amit az angol buddy sournak hív, haverokhoz kötődik, nem szeret egyedül lenni, úgyhogy vele volt a legkevesebb baj. Luxi meg olyan, mint a gazdája: szereti túlgondolni a dolgokat. Most is igazából végig nem csinált semmit, egyszer lépett kicsit félre, mikor valakik odakinn valamiket pakoltak, de az is minimális volt. Ellenben az óra végére kitalálta, hogy a kör közepén még nincsenek patanyomok, sima a homok, és ő akkor oda nem megy bele. Áááááááá! :) Szóval sokszor csináltunk körben váltsokat, meg kisköröket, meg egyre kisebb koncentrikus körben mentem a közepe felé, és érdekes, akkor már nem volt olyan ijesztő.
Szóval az edzés nagyon jól sikerült, most először éreztem, hogy meg tudom nyugtatni, én vagyok, akiben megbízhat, úgyhogy ez nagyon sikeres volt! Mondta az edzőm is, hogy látszott, hogy túlléptem magamon.
Szidom itt mindig a lovakat, hogy mennyi eszük van, de ezt most ünnepélyesen visszavonom: pár nappal ezelőtt, de inkább 1-2 hete kondicionáltuk Luxit a lovászunkkal együtt a nejlonzacskókhoz, mégpedig úgy, hogy beletettük a répát a zacsiba, és vegye ki belőle. Először persze nagyon rémisztő volt, de utána lelkesen dugta bele a fejét. Én erről már teljesen elfeledkeztem, és ma elővettem egy nejlonzacskót, hogy viszek haza lótrágyát kertészkedési célokra. Erre Luxi egyből érdeklődött, nézte, hogy hol van benne a répa. Úgy megörültem, egyből adtam is neki, természetesen a zacskóból, és amíg ette, addig morze karjelzéseket adtam le a zacskóval. :)
Még majd a ponyván való átlépést is akarjuk gyakorolni.
Ez még a hétvégén volt, mikor nem esett az eső.
Egy (már nem annyira) félős lovas naplója :)))
VálaszTörlés:) Igen, én is ezen gondolkoztam, de ebben is benne van, hogy félős, és a pszichológiai szakirodalom ezt hívja labelingnek (címkézés), úgyhogy inkább vmi konstruktívabbnak kéne magam címkézni. :)
Törlés