2018. március 19., hétfő

Jó kis edzés!

Gyerekek, tegnap olyan edzésem volt! Ugye Ferenczel csak öregurasan kocogunk, időnként vágtázunk 1-2 kört csak a technika gyakorlása végett. Szóval nem vagyok nagy kondiban.

Node tegnap Dasmyn ültem, aki fiatal és erőteljes, ámde viszont lusta, úgyhogy hajtani kell. A., az edzőm olyan feladatokat adott, hogy óra végére már csak pihegtem. A belső combizmomban csak azért nincs izomlázam, mert az nagyjából edzésben van, de a fenekemet és a hátsó combomat érzem. Egész lovarda vágta, váltsd a köröket, egyívű kígyóvonalak, tanügetés kengyellel és kengyel nélkül, könnyű ügetés kengyel nélkül, stb. Aludtam is ma, mint a lőtt nyúl.

Ráadásul sportszerűtlen nehezítésként csúsztak le a fedeles tetejéről a havak, amit ugyan előzőleg levertek a lovardások, ameddig felértek, de persze egy tíz méter magas építményen ezt nem lehet mindenhol megcsinálni, úgyhogy az összes ló ijedezett. Én már a viszonylagos nyugalomba érkeztem meg, mert csak hárman voltunk benn, mi ketten szabadon, ill egy futószár, de A. mesélte, hogy teljes volt a hiszti, a lovak fel-alá rohangásztak, még esés is volt aznap reggel.

Dasmy becsületére legyen mondva, a szeme se rebbent, pedig mindkét benn levő ló többször is megugrott, úgyhogy nagyon megdicsértem. Egyszer ijedt meg minimálisan, de akkor is csak annyi volt, hogy kicsit gyorsabban ügetett. Inkább megállt az ilyen lecsúszások, más ló-megijedések alkalmával. Ez is nagyon jót tesz a lelkivilágomnak! Mondta is A., hogy örül, hogy megvette, mert ugyan néha csökönyös, határozottnak kell vele lenni, viszont nagyon jó az idegrendszere.

Jöhetne már a jó idő, azért erre a márciusi havazásra nem számítottunk.

Jövő héten megünnepeljük Ferencz 24. szülinapját, már készülök a finomságokkal!






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése