Kicsit ilyen okafogyottnak kezdem érezni a "félős lovas" jelzőt, ugyanis mostanában nem félek, nem akarom elkiabálni. Ez nagy részben a lovaknak, ill. az edzőimnek köszönhető természetesen.
Ferencz borzasztóan jót tesz a lelkivilágomnak. Illetve mivel Angi lábadozik, mostanában Dasmyn szoktam lovagolni, aki szintén nem az az elrohanós, ámde viszont hajtós, úgyhogy jól leizzadok mindig óra végére.
Lesznek mostanában változások itt a lovardában, majd beszámolok róla, de egyelőre amíg még nem biztos, addig nem akarok ezekről írni. Van jó is, rossz is.
Az egyik, ami miatt el voltam kenődve, az volt, hogy felmerült, hogy Montyt eladják. De hál' istennek marad, nem mint iskolaló, hanem kocsizni fog. Be van ugyanis kocsizva, a fjordok alapvetően azért munkalovak. Volt ugyanis egy összejövetel, mesélte a lovászunk, amikor is a szomszéd lovarda öszvérjével együtt befogták, a környéken kocsizgattak a vendégekkel, és ez nagy sikert aratott. 😊
Rémes egyébként, hogy milyen érzelmes vagyok, ahogy öregszem. A múltkor a munkahelyen valaki bennhagyott egy meséskönyvet, van ugyanis gyerekfelügyelet is, és vesztemre elolvastam a "Lotte nem halhat meg" c. német mesét, amiben egy ló meghal. Ki kellett mennem a vécére, mert hangosan zokogtam rajta.
Ezért félek attól is, hogy mi van, ha Ferencz is egyszer elpusztul, mert hát ő sem fiatal már, és ez az élet rendje. De hát sajnos ez van, a társállataink nagyon közel állnak hozzánk. Viszont annyi élményt és szeretetet adnak, hogy sokszorosan megéri.
Ferencz borzasztóan jót tesz a lelkivilágomnak. Illetve mivel Angi lábadozik, mostanában Dasmyn szoktam lovagolni, aki szintén nem az az elrohanós, ámde viszont hajtós, úgyhogy jól leizzadok mindig óra végére.
Lesznek mostanában változások itt a lovardában, majd beszámolok róla, de egyelőre amíg még nem biztos, addig nem akarok ezekről írni. Van jó is, rossz is.
Az egyik, ami miatt el voltam kenődve, az volt, hogy felmerült, hogy Montyt eladják. De hál' istennek marad, nem mint iskolaló, hanem kocsizni fog. Be van ugyanis kocsizva, a fjordok alapvetően azért munkalovak. Volt ugyanis egy összejövetel, mesélte a lovászunk, amikor is a szomszéd lovarda öszvérjével együtt befogták, a környéken kocsizgattak a vendégekkel, és ez nagy sikert aratott. 😊
Rémes egyébként, hogy milyen érzelmes vagyok, ahogy öregszem. A múltkor a munkahelyen valaki bennhagyott egy meséskönyvet, van ugyanis gyerekfelügyelet is, és vesztemre elolvastam a "Lotte nem halhat meg" c. német mesét, amiben egy ló meghal. Ki kellett mennem a vécére, mert hangosan zokogtam rajta.
Ezért félek attól is, hogy mi van, ha Ferencz is egyszer elpusztul, mert hát ő sem fiatal már, és ez az élet rendje. De hát sajnos ez van, a társállataink nagyon közel állnak hozzánk. Viszont annyi élményt és szeretetet adnak, hogy sokszorosan megéri.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése