Azért is voltam úgy elkenődve, mert volt kedden egy ritka szar edzésünk. Besütött a nap ugyanis a fedelesbe, és ebből kifolyólag volt a földön egy kb 1 méter átmérőjű fényfolt. Luxika ezelőtt a fényfolt előtt földbe gyökerezett, és nem volt hajlandó rajta átmenni. Erre egyébként már az előző gazdája is felhívta a figyelmemet, hogy kiszúr valamit, és akkor azt sokszor meg kell neki mutatni.
Na, Andi megkérte a lovasát, hogy járjanak elő jó példával, menjen át Szelivel a fényfolton. Hát, ez nem jött össze, Szeli akkorát ugrott oldalra a fényfolt előtt, mint egy szöcske, szerintünk összebeszéltek. Mi mondjuk ezen percekig görnyedezve röhögtünk, de az már nem volt olyan vicces, mikor tizenötször át kellett mennem a fényfolton, és lovam minden alkalommal ugyanazt a megtorpanást mutatta be. Egyrészt lefáradtam, másrészt meg elkeseredtem, hogy bezzeg Fecóm szart volna magasról a fényfoltra. Ezért is írtam azt a kicsit depis évértékelést a múltkor. Illetve ez nem így van, először írtam a depis évértékelést, és utána ez még rátett egy lapáttal.
Pénteken futószáraztunk, ott Luxi megint előadta a drama queent, edzőm szerint arcoskodik, volt gazdája szerint mutogatja magát, az elején rángatott, ellenszegült. Végigcsináltam ugyan a futószárazást, de megkértem Andit, hogy segítsen be, utána visszavettem tőle. Nem értettem a dolgot, csak két napot hagytunk ki, nem szokott ennyire zizi lenni. De én is azt mondom, mint a lovas anyuka, hogy a melegfrontra bármit rá lehet fogni. :) Én se voltam jó passzban. Mindenesetre visszatértünk a zab helyett a müzlihez, és már ma is normálisabban viselkedett.
Hetente egyszer ugyanis az edzőm feltesz futószárra, ami baromi jó ülésjavításnak. Igaz, hogy a lovardánk tulajdonosa valahogy mindig ezt a pillanatot választja ki, hogy a kis sárga villás traktorral szénabálákat pakoljon a fedeles előtt, innen is csókoltatom. :) De sokat gyakoroltunk tanügetést, vágtát, lábtartást, egész jól ment. Utána még egy jó félórát ügettem, vágtáztam kis dromedárommal, hogy lefárasszam.
Jutalmul újfent legeltünk, illetve beóvakodtunk a körkarámba körülnézni, de úgy recsegett a jég a lábam alatt, hogy igen gyorsan ki is óvakodtunk. Konkrétan először éreztem úgy, hogy Luxival így telepatikusan egymásra néztünk, és aszontuk, hogy bmeg, ez nagyon le van fagyva, gyerünk ki innen :) Szóval kapcsolatépítésnek is jó volt.
Jöhetne már az olvadás!
Na, Andi megkérte a lovasát, hogy járjanak elő jó példával, menjen át Szelivel a fényfolton. Hát, ez nem jött össze, Szeli akkorát ugrott oldalra a fényfolt előtt, mint egy szöcske, szerintünk összebeszéltek. Mi mondjuk ezen percekig görnyedezve röhögtünk, de az már nem volt olyan vicces, mikor tizenötször át kellett mennem a fényfolton, és lovam minden alkalommal ugyanazt a megtorpanást mutatta be. Egyrészt lefáradtam, másrészt meg elkeseredtem, hogy bezzeg Fecóm szart volna magasról a fényfoltra. Ezért is írtam azt a kicsit depis évértékelést a múltkor. Illetve ez nem így van, először írtam a depis évértékelést, és utána ez még rátett egy lapáttal.
Pénteken futószáraztunk, ott Luxi megint előadta a drama queent, edzőm szerint arcoskodik, volt gazdája szerint mutogatja magát, az elején rángatott, ellenszegült. Végigcsináltam ugyan a futószárazást, de megkértem Andit, hogy segítsen be, utána visszavettem tőle. Nem értettem a dolgot, csak két napot hagytunk ki, nem szokott ennyire zizi lenni. De én is azt mondom, mint a lovas anyuka, hogy a melegfrontra bármit rá lehet fogni. :) Én se voltam jó passzban. Mindenesetre visszatértünk a zab helyett a müzlihez, és már ma is normálisabban viselkedett.
Hetente egyszer ugyanis az edzőm feltesz futószárra, ami baromi jó ülésjavításnak. Igaz, hogy a lovardánk tulajdonosa valahogy mindig ezt a pillanatot választja ki, hogy a kis sárga villás traktorral szénabálákat pakoljon a fedeles előtt, innen is csókoltatom. :) De sokat gyakoroltunk tanügetést, vágtát, lábtartást, egész jól ment. Utána még egy jó félórát ügettem, vágtáztam kis dromedárommal, hogy lefárasszam.
Jutalmul újfent legeltünk, illetve beóvakodtunk a körkarámba körülnézni, de úgy recsegett a jég a lábam alatt, hogy igen gyorsan ki is óvakodtunk. Konkrétan először éreztem úgy, hogy Luxival így telepatikusan egymásra néztünk, és aszontuk, hogy bmeg, ez nagyon le van fagyva, gyerünk ki innen :) Szóval kapcsolatépítésnek is jó volt.
Jöhetne már az olvadás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése