Vasárnap

Hát, nem mondom, hogy valami nagy spíler voltam ma. Először körkarámoztunk, utána felültem, de mint majom a köszörűkövön. Andi Szelivel edzett, de pedagógiai okokból még Angit is odaállította legelni a megjedős sarokba. Én leginkább léptem, illetve rudak között mentük át érzéketelenítési célzattal, kicsit ügettünk. Éreztem már magam jobban is lovagláskor, de fogcsikorgatva végigcsináltam.

Viszont az óra vége olyan volt, mint egy bohózat. Már lesétáltuk a lovakat, én pont a kijáratnál álltam, mikor hallottuk, hogy valami nagy zaj, ováció van a szomszédos csömöri sportcsarnokban, és elsütöttek kétszer is egy rajtpisztolyt, kokrétan lőttek. Teljesen olyan volt, mint a videóban az angol rendőrlovak kiképzése.

Na, Angika a nyugodt, akkorát ugrott előre, mint egy kenguru helyből, Szeli oldalra ugrott  ki, aztán vágtázni kezdett, Lux becsületére legyen mondva egy helyben állt, csak megrezzent, ami nagyon jót tett a lelkivilágomnak. Andi első szava persze az volt, hogy: Anikó, szállj le! Hát én ilyen gyorsan és kecstelenül már régen kecmeregtem le lóról. Utána még egyszer lőttek, és ezt tovább folyatták lelkes üvöltözés közepette.

Gyorsan takarodót fújtunk, Angi és Lux tök normálisan jöttek be, de Szeli táncolt össze-vissza az elbeszélés szerint. Az istállóban persze már ment a poénkodás lenyergelés közben.

Körkarám tegnap.