Szóval az esésem óta nagyon be vagyok szarva. Kétszer ültem Luxin azóta, a múltkorit leírtam, utána az egyik lovas bloggertársam igen kedvesen kijött, és futószárazott, vezetgetett száron pszichés támogatásként. Ezt a továbbiakban is tervezzük.
Tegnap visszaültem Angira, igaz, hogy orkánerejű szélben edzettünk a lenti nagypályán, szegény behúzta fülét-farkát, de meg se rezzent, úgyhogy a végére nagyon le voltam lazulva, az tök jót tett. Közben Andi Luxra ült, aki szintén nem csinált semmit, tényleg, mintha madárcsicsergés, rózsafelhők lettek volna, pedig majd lefújt minket a szél a lóról.
Szóval basszus, ez halálosan idegesítő, hogy teljesen átragasztom a lóra a saját félelmemet, aki egyébként tök normális lenne amúgy. Ez egy olyan ördögi kör, nemtom, mit lehetne csinálni. Egyelőre futószáron felülök rá, illetve az edzőm ösztönzésére minél többet igyekszem vele foglalkozni földről is, kicsit erőltetni a kapcsolatépítést.
Az a baj, hogy Angiban 100%-ig megbízok, Luxban meg még nem, mert nem ismerem. Bár ahogy Andi vaslogikával rámutatott, olyan lovat nem tudok venni, akit ismerek, mert akkor Angit, vagy Dasmit kéne megvennem. :) Egyébként Angin gondolkoztam felestartásra, csak ő meg földről olyan rapszodikus. Mindenkinek van valami dilije.
Olvasgattam közben amerikai oldalakat a félelemről, és egy tapasztalt lovasasszony azt írta, hogy legalább fél év, mire egy ló teljesen megszokja az új helyet, illetve egy év is lehet, mire ló és lovasa összecsiszolódnak. Szóval kitartás!
Visszaolvasva a blogot, tényleg decemberben ültem először Fecón, és április végén volt a házi versenyünk, ami szintén 5 hónap. Ez nem Ferencznek kellett, hanem nekem. :) Angival is eltartott vagy fél évig, mire elkezdtem bízni benne. Arról nem is beszélve, hogy két éve szintán márciusban hagytam abba ideiglenesen a blogot, mikor egymás után vagy háromszor leestem Montyról, úgyhogy biztos a tavasz is szerepet játszik ebben.
Egyébként ezen továbbra is ki vagyok akadva, hogy angolul kismillió találat van a lovaglás közbeni félelmekről, magyarul meg minimális. Illetve rengeteg amerika online kurzus 2-300 dollárárt, hogy győzd le a félelmedet. :( Asszem, maradok a saját edzőmnél. Panyi Gyuri küldte át a múltkor az egyik írását, ezen kívül gyakorikerdesek.hu, és slussz. Úgyhogy továbbra is rendületlenül írom a blogomat, és őszinte vagyok, hátha másnak tudok ezzel segíteni.
Tegnap visszaültem Angira, igaz, hogy orkánerejű szélben edzettünk a lenti nagypályán, szegény behúzta fülét-farkát, de meg se rezzent, úgyhogy a végére nagyon le voltam lazulva, az tök jót tett. Közben Andi Luxra ült, aki szintén nem csinált semmit, tényleg, mintha madárcsicsergés, rózsafelhők lettek volna, pedig majd lefújt minket a szél a lóról.
Szóval basszus, ez halálosan idegesítő, hogy teljesen átragasztom a lóra a saját félelmemet, aki egyébként tök normális lenne amúgy. Ez egy olyan ördögi kör, nemtom, mit lehetne csinálni. Egyelőre futószáron felülök rá, illetve az edzőm ösztönzésére minél többet igyekszem vele foglalkozni földről is, kicsit erőltetni a kapcsolatépítést.
Az a baj, hogy Angiban 100%-ig megbízok, Luxban meg még nem, mert nem ismerem. Bár ahogy Andi vaslogikával rámutatott, olyan lovat nem tudok venni, akit ismerek, mert akkor Angit, vagy Dasmit kéne megvennem. :) Egyébként Angin gondolkoztam felestartásra, csak ő meg földről olyan rapszodikus. Mindenkinek van valami dilije.
Olvasgattam közben amerikai oldalakat a félelemről, és egy tapasztalt lovasasszony azt írta, hogy legalább fél év, mire egy ló teljesen megszokja az új helyet, illetve egy év is lehet, mire ló és lovasa összecsiszolódnak. Szóval kitartás!
Visszaolvasva a blogot, tényleg decemberben ültem először Fecón, és április végén volt a házi versenyünk, ami szintén 5 hónap. Ez nem Ferencznek kellett, hanem nekem. :) Angival is eltartott vagy fél évig, mire elkezdtem bízni benne. Arról nem is beszélve, hogy két éve szintán márciusban hagytam abba ideiglenesen a blogot, mikor egymás után vagy háromszor leestem Montyról, úgyhogy biztos a tavasz is szerepet játszik ebben.
Egyébként ezen továbbra is ki vagyok akadva, hogy angolul kismillió találat van a lovaglás közbeni félelmekről, magyarul meg minimális. Illetve rengeteg amerika online kurzus 2-300 dollárárt, hogy győzd le a félelmedet. :( Asszem, maradok a saját edzőmnél. Panyi Gyuri küldte át a múltkor az egyik írását, ezen kívül gyakorikerdesek.hu, és slussz. Úgyhogy továbbra is rendületlenül írom a blogomat, és őszinte vagyok, hátha másnak tudok ezzel segíteni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése