Nagyon eseménydús volt a hétvégénk
Szombaton kimentünk, és a párom segítségével a fenti kispályán szabadon hajkurásztuk Luxot jó félóráig, amiből kb 10-15 perc vágta volt. P. szerepe az volt, hogy a bejáratnál állt, és amikor Lux odaért, akkor vészjóslóan csapkodott a pót-ostorrral, én meg középen hajtottam. Nagyon szépen dolgozott, mármint a ló :), szóra ment a lépés-ügetés, a vágta először annál kevésbé, de aztán belejöttünk. Mondjuk akkor kicsit hülyén éreztem magam, mikor arra jött három bértartótársam, és döbbenten nézték, ahogy Lux után rohangászok az ostorrral, és magas, visító fejhangon azt kiabálom, hogy -Vágta, vágta! Mindezt kobakban, Tászler Melinda lovasbalesete óta földi munkához is inkább felveszem, biztos, ami ziher.
A végén viszont már a szabadidomítás is szépen ment, Lux teljesen magától, ostornyi távolságra jött körülöttem, mintha zsinóron húznák csak testbeszéddel, illetve hangsegítségre, nagyon büszke voltam rá. Kár, hogy nem videóztuk le, majd legközelebb.
Vasárnap először szintén a kispályán kezdtünk, de valami flexelés ment a fedeles mögött, úgyhogy megkértem Andi, hogy vonuljunk le a nagypályára, ami jóval nyugisabb. Mivel előzőleg majdnem félórát léptünk, egyrészt én is, meg a ló is bemelegedtünk, úgyhogy nagyon jó edzést tartott Andi osztályban, még Dasmi volt lent velünk a lovasával. Ez volt az esésem óta az első normális edzésünk. Jól ki is fulladtam, romlott a kondim.
Elég sokat ügettünk, illetve azt gyakoroltuk, hogy pálca nélkül be tudjam ugratni vágtába. Hát, ez megint problematikus volt, a végén rápálcáztam, aminek következtében Adri leírása alapján Lux egy szerinte nindzsa-rúgást mutatott be oldalra, én csak sima bakolászásnak éreztem. Andi szerint "válaszolt" a pálcára. :) De utána tényleg úgy ment pálca nélkül is, mint a kisangyal. Úgyhogy ezt nagy sikernek, és áttörésnek éltem meg. Egyrészt nem ijedtem meg a bakolástól, másrészt az esésem óta végre visszarázódtam, sokkal több lett az önbizalmam, kezdünk már Luxival összeszokni.
Egyébként ő is sokkal relaxáltabb, úgy látszik, kellett neki ez a három hónap az akklimatizálódáshoz. Kicsit fogyott is a költözés után, de ezt már visszahízta. Azért is megy nehezen a csizmasegítség, mert csak valami nagy, kövér tömeget érzek a sarkamnál, nem tudom elég erősen megnyomni. :) Az előző helyén ugyanis sarkantyúval lovagolták, mi meg azt még nem szeretnénk az én rapszodikus lábtartásom miatt. Vettem ugyan egy műanyag sarkantyút, de az Andinak (Yoda mester) van fenntartva.
Utána legelés, patamosás, szénázás, jól elvoltunk. Történt ugyan egy kis málőr, az egyik kezemben a vezetőszár volt a végén a lóval, a másik kezemmel meg meg akartam nyitni a karámnál a vízcsapot, ami valszeg tavaly óta nem volt megnyitva, úgyhogy óriásit spriccelt. Én térdig vizes lettem, Lux meg kiugrott oldalra, de szerencsére csak a legközelebbi fűcsomóig ment, úgyhogy simán begyűjöttem két méterrel messzebbről, nem volt pánik.
Szombaton kimentünk, és a párom segítségével a fenti kispályán szabadon hajkurásztuk Luxot jó félóráig, amiből kb 10-15 perc vágta volt. P. szerepe az volt, hogy a bejáratnál állt, és amikor Lux odaért, akkor vészjóslóan csapkodott a pót-ostorrral, én meg középen hajtottam. Nagyon szépen dolgozott, mármint a ló :), szóra ment a lépés-ügetés, a vágta először annál kevésbé, de aztán belejöttünk. Mondjuk akkor kicsit hülyén éreztem magam, mikor arra jött három bértartótársam, és döbbenten nézték, ahogy Lux után rohangászok az ostorrral, és magas, visító fejhangon azt kiabálom, hogy -Vágta, vágta! Mindezt kobakban, Tászler Melinda lovasbalesete óta földi munkához is inkább felveszem, biztos, ami ziher.
A végén viszont már a szabadidomítás is szépen ment, Lux teljesen magától, ostornyi távolságra jött körülöttem, mintha zsinóron húznák csak testbeszéddel, illetve hangsegítségre, nagyon büszke voltam rá. Kár, hogy nem videóztuk le, majd legközelebb.
Vasárnap először szintén a kispályán kezdtünk, de valami flexelés ment a fedeles mögött, úgyhogy megkértem Andi, hogy vonuljunk le a nagypályára, ami jóval nyugisabb. Mivel előzőleg majdnem félórát léptünk, egyrészt én is, meg a ló is bemelegedtünk, úgyhogy nagyon jó edzést tartott Andi osztályban, még Dasmi volt lent velünk a lovasával. Ez volt az esésem óta az első normális edzésünk. Jól ki is fulladtam, romlott a kondim.
Elég sokat ügettünk, illetve azt gyakoroltuk, hogy pálca nélkül be tudjam ugratni vágtába. Hát, ez megint problematikus volt, a végén rápálcáztam, aminek következtében Adri leírása alapján Lux egy szerinte nindzsa-rúgást mutatott be oldalra, én csak sima bakolászásnak éreztem. Andi szerint "válaszolt" a pálcára. :) De utána tényleg úgy ment pálca nélkül is, mint a kisangyal. Úgyhogy ezt nagy sikernek, és áttörésnek éltem meg. Egyrészt nem ijedtem meg a bakolástól, másrészt az esésem óta végre visszarázódtam, sokkal több lett az önbizalmam, kezdünk már Luxival összeszokni.
Egyébként ő is sokkal relaxáltabb, úgy látszik, kellett neki ez a három hónap az akklimatizálódáshoz. Kicsit fogyott is a költözés után, de ezt már visszahízta. Azért is megy nehezen a csizmasegítség, mert csak valami nagy, kövér tömeget érzek a sarkamnál, nem tudom elég erősen megnyomni. :) Az előző helyén ugyanis sarkantyúval lovagolták, mi meg azt még nem szeretnénk az én rapszodikus lábtartásom miatt. Vettem ugyan egy műanyag sarkantyút, de az Andinak (Yoda mester) van fenntartva.
Utána legelés, patamosás, szénázás, jól elvoltunk. Történt ugyan egy kis málőr, az egyik kezemben a vezetőszár volt a végén a lóval, a másik kezemmel meg meg akartam nyitni a karámnál a vízcsapot, ami valszeg tavaly óta nem volt megnyitva, úgyhogy óriásit spriccelt. Én térdig vizes lettem, Lux meg kiugrott oldalra, de szerencsére csak a legközelebbi fűcsomóig ment, úgyhogy simán begyűjöttem két méterrel messzebbről, nem volt pánik.
Ez nem az a csap, hanem a fönti, csak én is nagyon szomjas voltam
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése