2019. március 3., vasárnap

Már sokkal jobb

A mai program a következő volt: először is Luxra felült délelőtt az edzőm másik lovasa, lelovagolta. Utána jöttem én futószárazni. Mármint én ültem a lovon.

Egy amerikai oldalon azt olvastam, hogy az ilyen megijedések után mindig lépjünk vissza egy szintet, és addig csináljuk, amíg nem unjuk. Hát én a végére már úgy untam a futószárazást! Valószínűleg Luxi is, akinek köztudottan ez nem a kedvence. Futószáron egyébként minden sokkal kényelmetlenebb, mint szabadon, mert körön kell menni, úgyhogy léptünk, ügettünk, vágtáztunk. De biztonságérzetet adott az edzői kontroll.

Utána Andi elengedett, és lesétáltam Luxit csigatempóban. Aztán visszavittem, lenyergeltem, patát mostunk, slaggal hűtöttem, mert az utóbbi pár napban kicsit szűrődött a bal hátsó lába, aztán hosszasan legeltünk a pálya hátsó részén érzéketlenítési jelleggel, ahol a múltkor a megijedés volt. Most is nézelődött kicsit, de nagyon relaxáló volt az egész szituáció.

Olyan jó azért, hogy már jobb az idő, kinn lehet lenni, nem fagyunk szét, meg vannak nyitva a csapok, kezd nőni a fű, sokkal kellemesebb minden.


Kaczkó Adri képe, aki szerintem a jövő lófényképésze lesz, per pill 14 éves.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése