Csak így salátaként, amiken az utóbbi napokban gondolkoztam.
Ezzel tuljadonképpen csak azt akartam mondani, hogy úgy érzem, kicsit túldimenzionálom itt ezt a lovaktól való félősséget. Igaz, hogy mindenki nagyon megértő, és kedves, mindig kérdezik, hogy na milyen volt a lovaglás, mikor látják, hogy jövök be a pályáról, mert tudják, hogy küzdök vele, de ahhoz képest, hogy én miktől szoktam megijedni, a többieknek ennél sokkal hajmeresztőbb szituációkban a szemük se rebben. Az, hogy egy ló megijed, visszahőköl, félreugrik, az szóra sem érdemes. Ha valaki leesik, akkor visszaül, és nyomja tovább. A versenyre menve az egyik mén elszakította a kötőféket a lószállítóra való felmenetel alkalmával, annyi volt a reakció, hogy Eszti a kezembe nyomta a lovát, aki épp következett volna a kamionra való felmenetelben, és elszaladt egy másik kötőfékért. Lacit a múlt héten kétszer rúgta combon az egyik csikó, akinek a lábát kezelte épp az állatorvos. Volt, hogy elment az áram a villanypásztorból (erről mindig a Jurassic Park jut az eszembe), és az egyik méncsikó, akik külön vannak karámozva, beszabadult a kancák közé. Ott is puszta kézzel elkapni, feltenni a kötőféket, visszarakni a másik karámba, Krisztiánnak kirántotta a vállát, stb. Szóval én egy nyuszi vagyok, McFly a profi f@@gyerekekhez képest. Ez azért úgy perspektívába teszi a dolgokat.
Tegnap is pl. azért nem ültem föl, mert egyrész q meleg volt, másrészt vihar előtti csend, sose bírtam a frontokat, majd szétment a fejem. Na de már Fekete István is megmondta: "Ballagtak az ájult melegben. Tutajos megint külön-külön érezte szétzilált csontjait, feltört marka is jobban fájt, és amit reggel már alig érzett: sajogni kezdett gyógyuló felégése is. – Ilyenkor olyan buszma az ember gyereke – mondta Matula –, mintha fejbe verték volna." Luxi sem volt jó passzban, én meg úgy vagyok vele, h ami nem megy, azt ne erőltessük, legyen élvezet a lovaglás, megkértem Lacit, hogy üljön fel.
Írtam itt a múltkor, hogy kezdem megszokni az itteni lovakat. Az a helyzet, hogy minden relatív, többször említettem már, hogy Luxi a sportlovak mellett egy kispályás tetű, már elnézést, de ezek itt 140-150-en mennek, épp miközben ezeket a sorokat írom, lett Krisztián Floyddal 5. helyezett Bábolnán 150 cm-n. Az oké, hogy Luxi ijedős, vannak nála jobb idegzetű lovak is itt az istállóban, de annyiban áll a megijedése mostanában, hogy pl. tegnap Lacival kikerült a pályán egy olyan részt, ahol előzőleg a technikusok molyoltak valamit, felrakták épp a fedelesbe a kamerákat, és valamilyen érzékszervükkel a lovak észlelték a létra helyét (!). De semmi félreugrás, vagy ilyesmi. Nekem is kikerülte ma kétszer, aztán utána nem foglalkozott vele többet.
Ezzel tuljadonképpen csak azt akartam mondani, hogy úgy érzem, kicsit túldimenzionálom itt ezt a lovaktól való félősséget. Igaz, hogy mindenki nagyon megértő, és kedves, mindig kérdezik, hogy na milyen volt a lovaglás, mikor látják, hogy jövök be a pályáról, mert tudják, hogy küzdök vele, de ahhoz képest, hogy én miktől szoktam megijedni, a többieknek ennél sokkal hajmeresztőbb szituációkban a szemük se rebben. Az, hogy egy ló megijed, visszahőköl, félreugrik, az szóra sem érdemes. Ha valaki leesik, akkor visszaül, és nyomja tovább. A versenyre menve az egyik mén elszakította a kötőféket a lószállítóra való felmenetel alkalmával, annyi volt a reakció, hogy Eszti a kezembe nyomta a lovát, aki épp következett volna a kamionra való felmenetelben, és elszaladt egy másik kötőfékért. Lacit a múlt héten kétszer rúgta combon az egyik csikó, akinek a lábát kezelte épp az állatorvos. Volt, hogy elment az áram a villanypásztorból (erről mindig a Jurassic Park jut az eszembe), és az egyik méncsikó, akik külön vannak karámozva, beszabadult a kancák közé. Ott is puszta kézzel elkapni, feltenni a kötőféket, visszarakni a másik karámba, Krisztiánnak kirántotta a vállát, stb. Szóval én egy nyuszi vagyok, McFly a profi f@@gyerekekhez képest. Ez azért úgy perspektívába teszi a dolgokat.
Tegnap is pl. azért nem ültem föl, mert egyrész q meleg volt, másrészt vihar előtti csend, sose bírtam a frontokat, majd szétment a fejem. Na de már Fekete István is megmondta: "Ballagtak az ájult melegben. Tutajos megint külön-külön érezte szétzilált csontjait, feltört marka is jobban fájt, és amit reggel már alig érzett: sajogni kezdett gyógyuló felégése is. – Ilyenkor olyan buszma az ember gyereke – mondta Matula –, mintha fejbe verték volna." Luxi sem volt jó passzban, én meg úgy vagyok vele, h ami nem megy, azt ne erőltessük, legyen élvezet a lovaglás, megkértem Lacit, hogy üljön fel.
Luxi és a haverok a karámban.
Ma viszont tök jól ment minden. Szerencsére az edzés közepén lejárt a jártatógép, Lacinak el kellett menni behozni a lovakat, ami nem is volt baj, néha jó önállóan kísérletezni, szépen ügettünk, vágtáztunk egyedül is. Laci szerint az volt a bajom, hogy nem tudtam kontrollálni a lovat. Amúgy persze, tudom, hogy ez a bajom alapvetően a lovaglással, a bizonytalanság, de most, hogy biztosabb az ülésem, úgy vagyok vele, hogy oké, max ugrik egyet, de megpróbálom kiülni, és nem parázok ezen. Meg régebben emiatt nem is mertem pl. pálcázni, mert féltem, hogy bakolni fog, most meg úgy vagyok vele, hogy leszarom, bakoljon, aminek következtében persze nem is bakol. 22-es csapdája, jó értelemben.
Ja igen, és az örök dilemma: csizmázni, vagy pálcázni. Denny Emerson is írja, hogy nincs annál rosszabb, mikor a lovas lába nem fix, mivel az egész ülésbiztonság ezen múlik, az alsó lábszár a lovas horgonya. Viszont emiatt ha folyamatosan csizmázod, akkor elromlik az ülésed. Sajnos sok lovasiskolában is ezt tanítják. Az én edzőim inkább a pálcázós iskolához tartoznak a fenti okokból. Persze, kell a csizmasegítség is, én ezért is használok egy nagyon enyhe műanyag sarkantyút, ugyanis Luxi oldala beton. A pálcáról csak annyit, hogy per pill egy rövid ugrópálcám van, a végén két bőrdarabból álló leffentyűvel, ami jó nagyot csattan, viszont szinte alig érezni, kipróbáltam magamon, tehát nem okoz fájdalmat.
Ja igen, és az örök dilemma: csizmázni, vagy pálcázni. Denny Emerson is írja, hogy nincs annál rosszabb, mikor a lovas lába nem fix, mivel az egész ülésbiztonság ezen múlik, az alsó lábszár a lovas horgonya. Viszont emiatt ha folyamatosan csizmázod, akkor elromlik az ülésed. Sajnos sok lovasiskolában is ezt tanítják. Az én edzőim inkább a pálcázós iskolához tartoznak a fenti okokból. Persze, kell a csizmasegítség is, én ezért is használok egy nagyon enyhe műanyag sarkantyút, ugyanis Luxi oldala beton. A pálcáról csak annyit, hogy per pill egy rövid ugrópálcám van, a végén két bőrdarabból álló leffentyűvel, ami jó nagyot csattan, viszont szinte alig érezni, kipróbáltam magamon, tehát nem okoz fájdalmat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése