Próbálkozások

Na, közben annyi fejlemény volt, hogy valamelyik nap felkönyörögtem magam egy másik itteni lóra, hívjuk Puszinak, akiról azt kell tudni, hogy nagyon nyugodt. Szerettem volna kipróbálni, hogy rajta milyen érzés lovagolni. Ő nem a fent említett energikus sportlovak közé tartozik, rajtengedélyvizsgát tett vele a gazdája, egyébként nagyon jó származású, és jól képzett, drága ló, csak egyrészt már idősebb (16 éves), másrészt van egy veleszületett szív-rendellenessége, ami miatt konkrétan le van lassulva. 

Az alábbi meglátásokat tettem:

• Valóban nem féltem Puszikán
• ámde iszonyú hajtós volt
• aminek következtében teljesen elrontottam a lábtartásomat, ugyanúgy kalimpáltam előre-hátra, mint régebben, amiről viszont Luxin már sikeresen leszoktam
• nekem eléggé kényelmetlen, darabos volt Luxi után, akinek nagyon puha a mozgása, szegény Ferenczemre emlékeztetett, akin konkrétan nem lehetett tanügetni, annyira dobált
• emiatt huppogtam bele a hátába
• úgy ment, mint a tetű
• viszont beugrott vágtába, de nem elsőre, tehát valóban én adom rosszul a segítségeket, igaz, hogy sarkantyú nélkül lovagoltam.
• Ja, és Puszika úgy megijedt a betolt trágyás talicskától, már amikor benn voltunk a patamosónál, hogy alig tudtuk elkapni. Illetve estek már le róla is terepen. A ló az ló, bármilyen nyugodt is általában.

Szóval továbbra is fenntartom, hogy oké, van olyan ló, akin nem fosok, de mindenféle egyéb hátrányokkal rendelkezik. Ezzel szemben itt van Luxi, akin ugyan néha fosok, viszont egészséges, kényelmes, nem mondom, hogy fiatal, de nem is öreg még. És sajnos igazat kell adnom Lacinak, aki folyamatosan azt mondja, hogy menjen az a ló előre, mert akkor minden sokkal könnyebb. Egyébként Lajos bátyám is ezt mondta az Equitálban.

Ez utóbbiról egy kicsit részletesebben: én meg voltam róla győződve, hogy engem Luxi nagy mozgása, és gyorsasága ijeszt meg. Erről még most is meg vagyok győződve, ugyanis Puszi mint említettem, úgy ment, mint egy nyugdíjas csiga, de ebből kifolyólag sokkal rosszabb volt őt lovagolni, ld. fent. Van a sokat idézett lókiképzési skála, ennek is az alapja az ütemesség, amire az összes többi dolog épül. 

A hétvégén Laci megnézette velem a Riderlineon a díjlovas versenyt, ami nagy szó, mert ők díjugratók, tehát teljesen más szakág. Éppen egy viszonylag alacsony szintű számra kapcsolódtunk be, ahol fiatal lovasok mentek, és ott is úgy ügetett a ló, mint a hajder mennykő, ahogy nagymamám szokta volt mondani. Ezzel csak azt akarta érzékeltetni, hogy ez minden szakág alapja, nemcsak a díjugratásban, amiről szintén egy vicces lovas oldal azt írta, hogy nincs fék. Illetve a díjugratók szoktak azzal élcelődni, hogy az megy díjlovasnak, aki fosik az ugrástól.

Szóval sajnos kénytelen vagyok elismerni, hogy tényleg az a jó ló, amelyik energikusan megy előre, bármennyire is szarul érzem magam emiatt. Csak azzal vígasztalom magam, hogy Angeltől is féltem először annak idején, aztán hozzászoktam. 

Update: azóta Luxival is mentem, minden nagyon f@@án működött. Továbbra is problémáim vannak a vágtában tartással, de igazuk van a fiúknak abban (Krisztián is benn volt, mikor lovagoltam), hogy nem is akarom igazán. Majd gyakorlunk még!

Egyébként meg tegnap belegondoltam, itt vagyok az ország egyik legszínvonalasabb sportlovardájában, országos szinten versenyző lovasok és lovak között egy egészséges, lendületes lóval. Egyrészt verjem a seggem a földhöz, hogy van erre lehetőségem, másrészt meg gondoljak arra, hogy mennyivel haladóbb szint ez, mint iskolalovakon kocogni kezdőként, rengeteget fejlődtem tényleg. Márciusban még fel sem mertem ülni. Ezt azért sokszor elmondom magamnak. A sebességet meg meg kell szokni.

Díjlovas