A nyeregemelő + én + a rezignált alany
Tegnap nagyon eseménydús napunk volt. Délelőtt felültem Luxira egyedül, részben kipróbálni a nyeregemelőt, részben Laci el volt foglalva, uh. nem tudott edzeni. Mivel ahol nyergelni szoktunk éppen patkolás folyt, hátul a box előtt nyergeltem fel Luxit, de észrevettem, hogy a napszemüvegemet elől hagytam, és megkértem egy lovas lányt, hogy fogja meg addig Luxit, már fel volt kantározva. Közben elől valami megijedés volt, és az egyik patkolás alatt álló ló hátraszaladt a folyosón Luxi irányába. Na, mondom, kész, vége, ő is meg fog ijedni, kiszaladnak az ajtón, hajkurászhatjuk őket. Ehhez képest Luxi rezzenéstelen arccal állt, ha lehet így fogalmazni, a megijedt ló meg beszaladt az ő boxába, ahova utánamentem, megfogtam, és visszaszolgáltattam az odaérkező kovácsnak.
Két dologra vagyok nagyon büszke, egyrészt Luxira, aki teljesen nyugodtan viselkedett, másrészt magamra, hogy be mertem menni a riadt lóhoz, megfogtam, megnyugtattam. Mondom én, fejlődőképes vagyok! Régebben nagyon fostam az ijedt lovaktól is.
A lovaglás is teljesen rendben zajlott, kimentünk, felültem, sétáltunk, ügettünk, vágtáztunk, lovardai alakzatokat gyakoroltunk, pedig eléggé fújt a szél.
Utána át kellett vinnem Luxit a másik istállóba lemosni, mert a patkolás miatt a patamosó el volt foglalva. Ott is nagyon szépen viselkedett, pedig az új helyeket nem viseli jól, igaz, először forgatta a fejét, nézelődött, utána mikor rájött, hogy nem esznek lovat, megkönnyebbülten sóhajtott egyet. :D Annyira vicces ilyenkor. Persze adtam neki jutalomfalatot is a végén, hadd kapcsolja össze az új helyet a pozitív élményekkel.
Tegnapi lovaglás vége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése