Ez a vágtabeugratás még mindig problémás, állítólag ha önállóan lovagolom Luxit, akkor nem vagyok elég energikus, nem "ébresztem fel", ahogy Karin mondta, és olyankor nincs úgymond üzemi hőmérsékleten, alszik. Laci bezzeg mindig csetteg neki, élénkíti, neki nincs vele problémája, mondjuk mivel van? De ha Laci után ülök fel, akkor minden oké. Az ügetés, irányítás már jól megy. Luxi ilyen kis, illetve nagy tohonya, hajtós ló. Amikor már beindul, akkor nagyon kényelmes, nem kell csizmázni, csak fel kell pörgetni annyira, hogy élénken ügessen. Csak ezzel én is úgy vagyok, hogy francnak sincs kedve mindig ott baszatni, olyan jól elandalgunk ott együtt. A két lusta.
Karácsonyra kapott Luxi egy csomó új cuccot, átmeneti takarót, mert még nem volt idén hideg, nem tudja hordani a téli takaróját, kötőféket (még mindig szegény Ferencz régi kötőfékét hordta, gondoltam, már megérdemel egy újat), illetve a kicsi kantár helyett egy remélhetőleg megfelelő méretűt, még várjuk rá az áment Krisztiántól.
Illetve még hír, hogy lepaktáltam egy leánnyal, aki jön heti párszor lovagolni Luxit, egyelőre nem feles, csak negyedes tartóként. Szeretne vele ugrani, már Laci tartott is neki két ugróedzést, egész jól ment. Ez nekem is könnyebbség anyagilag, illetve tud vele foglalkozni akkor is, amikor Laci szabadnapos, ill. én sem vagyok ott.
Jaj, még annyit, tegnap tök véletlenül odakapcsoltunk a Duna tévére, és a Seabiscuit életéről szóló 2003-as Oscar-jelölt film ment, Jeff Bridges-zel, meg Tobey Maguire-el, hát én úgy végigbőgtem az egészet, hogy reggel jegelni kellett a szememet. Nagyon megérintenek ezek a lovakkal kapcsolatos dolgok. Jó, kissé (nagyon) nyálas volt, de az a mondat a végén az nagyon tetszett, hogyaszongya:
"- Tudjátok, mindenki azt hiszi, hogy rátaláltunk erre az elrontott lóra, és helyrehoztuk, pedig nem, ő hozott helyre minket, mindannyiunkat, és így igazából mi is helyrehoztuk egymást."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése