Olvasom itt az előző bejegyzésem címét, hogy ébreszd fel a lovat. Hát, lehet, hogy kicsit túlteljesítettük ezt a dolgot.
Pár napja felültem Luxikára, gyakoroltuk a vágtabeugratást. Előzőleg Laci lovagolta, én átvettem, igaz, hogy Laci mondta, hogy hosszú falnál ugrassam lépésből, de mivel épp előttem bóklászott egy másik lovas lány, a fordulóig ügettem, és onnan próbáltam pálcával beemelni. Hát én nem tudom, mi ütött Luxiba, olyan bakolászást rendezett, mint egy csikó. Lehet, hogy a pálca volt a probléma, vagy az ügetés, mindenesetre addig vitézül bírtam, amíg el nem fordult a kanyarban, de akkor kibillentem az egyensúlyomból, és leestem, Luxika meg tovább rohangászott. Szerintem amúgy volt valami aznap a levegőben, mert beszéltem más lovasokkal is, volt olyan terepező társaság, ahol hat lovasból öten leestek.
Na, Laci összeszedett, először engem, utána meg a lovat próbálta, de Luxi megrészegülve a szabadság mámorátol fel-le rohangált a fedelesben feltartott farokkal. Mikor kissé lenyugodott, hívtam, és odajött hozzám, amin persze megint a könnyekig meghatódtam. Laci utána vágtázott vele, aztán én is visszaültem, a vágtabeugratás ekkor már természetesen simán zajlott. Még másnap is visszaültem, de sajnos az oldalamat nagyon megütöttem, valószínűleg megrepedt, vagy csak megzúzódott egy bordám, és sajna tegnap még rosszabb is lett, ahelyett, hogy javult volna. Pedig azt terveztem, hogy a karácsonyi szünetet sok lovaglással töltöm, hát ennek lőttek. :( Úgyhogy most itthon lábadozok Cataflammal.
Az elmúlt hetekben mindenkinek boldogan elmondtam, hogy jaj de jó, milyen régen estem már le, utoljára tavaly októberben, hát kösz.
Egyébként biztos, hogy az is az oka, hogy az esős idő miatt mostanában nem volt karámozva. Ez köztünk Lacival nagyjából az egyetlen konfliktus, ők Krisztiánékkal télen gyakorlatilag szüneteltetik a karámozást, igaz, hogy mindennap mennek jártatóban a lovak. Más mezei bértartók esőben-sárban is kirakják a lovakat, amihez én is szívesen csatlakoznék, de Laci érve az, hogy elesik, megsérül. Amiben persze részben igaza is van, történt most egy elég borzasztó eset, az egyik itteni ló elesett a karámban, és eltört a medencéje, el kellett altatni. Más sérülések is voltak, a már említett Puszika is törte magát össze odakinn. Szóval én megértem a díjugratókat, több milliós értékű lovaik vannak, de akkor is, egy lónak szüksége van a természetes környezetre.
Visszatérve az esésre, majd meglátom, hogy miyen lesz visszaülni, igazából így fotelből nagyon lelkes vagyok, aztán lehet, hogy megint összefosom magam, ha odakerülök. Be kell vallanom, egy rossz pillanatomban az esés után megint felmerült bennem ez az eladjam-ne adjam, de továbbra is úgy gondolom, hogy annyit fejlődtem amióta itt vagyunk és Laci edz, hogy kár lenne feladni. Meg olyan jól elvagyunk Luxival mostanában. Kellett hozzá két év, hogy úgy érezzem, hogy tényleg az én lovam. Teszek majd fel régebbi képeket, iszonyú jól néz ki ő is ahhoz képest, mikor hozzám került.
Szia!
VálaszTörlésRégebb óta olvasom a blogodat.
Nagyon bátor vagy, hogy le mered írni és be is vallod magadnak félelmeidet. Ezzel sok embernek segítesz! Csak így tovább!
Az én véleményem is az, hogy télen is karámozzuk lovunkat. Szerintem jó ha minnél többet mozog a lovam (és nem csak nyereg alatt). Főleg, hogy az én lovamnak nagy a mozgásigénye.
Boldog Karácsonyt utólag is!🌲
És jobbulást kívánok!🙂
Szia!
VálaszTörlésRégebb óta olvasom a blogodat.
Nagyon bátor vagy, hogy le mered írni és be is vallod magadnak félelmeidet. Ezzel sok embernek segítesz! Csak így tovább!
Az én véleményem is az, hogy télen is karámozzuk lovunkat. Szerintem jó ha minnél többet mozog a lovam (és nem csak nyereg alatt). Főleg, hogy az én lovamnak nagy a mozgásigénye.
Boldog Karácsonyt utólag is!🌲
És jobbulást kívánok!🙂
Köszönöm, már sokkal jobban vagyok. Örülök, ha úgy érzed hogy tudok ezzel segíteni! Neked is boldog ünnepeket!
TörlésEz a karámozás dolog ez annyira érdekes. Jó, hogy ezt így leírtad, így kicsit én is mögé látok már annak, hogy sok sportoló (úgy értem, versenyszintű lovas) miért is istállóza a lovait, és miért tartja neccesnek néha még a karámozást is. Én úgy látom, hogy ez valahol egy ördögi kör, mert mondjuk az a csikó, aki itt a mi környékünkön ki lett téve a dimbes-dombos legelőre és kb. egész életét ott tölti le, valahogy nagyon ritkán szenved sérülést az ide-oda vágtázgatástól, pedig domb meg sár meg miegyéb, míg egy olyan sportló, aki sokat tölt az istállóban, egyrészt gondolom istállógőzösebb is lesz és ezért is lehet óvatlanabb, mikor kikerül végre egy nyíltabb térre, másrészt valahogy nem alakul ki benne az, hogy hogyan is kéne sárosabb talajon ugrálgatnia anélkül, hogy olyat esne, hogy komolyabban megsérül. Persze, balesetek mindig előfordulhatnak sajnos:(, ez nagyon durva sztori amit írtál is, csak gondolom ilyesmi is lehet a háttérben, hogy nem véletlenül lehetnek komolyabb balesetek egy sokmilliós, féltve őrzött ló esetében.
VálaszTörlésÉn párszor ültem egy ex-versenyló hátán, az oktatómhoz már úgy került oda, hogy 20 éves volt és már csak terepekló volt, előtte ugye ő szinte csak a boronált homokos pályát ismerte, de amellett, hogy amúgy egy álom volt azt a lovat lovagolni, mert annyira gyönyörűen reagált a testúlysegítségekre, ő volt az, aki sajnos a legtöbbet csetlett-botlott terepen meg került néha nagyon rossz helyzetekbe a négyballábassága miatt, mert egyszerűen nem tanulta meg az élete során, hogy kell jól járni ilyen terepviszonyok között. Szóval tök érdekes dolgok ezek.