2020. június 10., szerda

Online tanfolyam

Feliratkoztam egy Dr. Jenny Susser nevű amerikai lovas sportpszichológus online videótanfolyamára, aki nagyon okos dolgokat mond a lovaglás közbeni félelmekről. Elég sok hasonló témájú könyvet, videót megnéztem az elmúlt évek alatt, de ez az első, amelyiket tényleg hasznosnak tartok, mert gyakorlatilag mindenhez tudok kapcsolódni, és én is ugyanezeket éltem meg, úgyhogy teljesen el vagyok tőle ájulva. Ráadásul egy nagyon szimpatikus, korombeli amerikai asszony ez a Dr. Jenny, végtelenül megnyugtató, jó humorú, és ahogy az angol mondja "no-nonsense" racionális, jó értelemeben véve földhözragadt, praktikus hozzáállással.

Kijegyzetelek egy pár dolgot, mert szerintem másnak is hasznos.
  • Egy teniszező esetében a teniszütő nem fog bal lábbal felkelni, vagy megijedni egy traktortól. :) Értsd: érző lényekkel dolgozunk, akik esetleg szintén félnek.
  • A különbség a félelem, és az aggódás között az, hogy a félelemnek reális alapja van, az aggódás pedig "perceived threat": képzelt, érzékelt, "elvárt" veszély.
  • A félelmet nem lehet leküzdeni, de lehet kezelni különböző technikákkal: légzés, meditáció, új gondolatminták berögzülése
  • A tanfolyam második felében tipikus helyzeteket vizsgál: félelem a lótól, új szituációktól, vágtától, nagyobb ugrástól, bizonytalanságtól, esés, rossz élmény után
Van egy letölthető jegyzet is, amit most itt nem fogok közreadni publikusan jogi okokból, de ha valakit érdekel, akkor dobjatok egy üzit, és átküldöm. Angolul van értelemszerűen.

Ja, az egyik vicces módszer arra, hogy lovaglás közben kizökkenjél a pánikolásból, az éneklés, mivel 1. egyenletesen veszed a levegőt 2. eltereli a figyelmedet. Úgyhogy mostanában úgy szoktam ügetni, hogy az Ocho Machotól a Jó nekem c. számot harsogom, valószínűleg nagyon vicces kívülről.


Egy kevésbé ismert angol verzió stílszerűen.

Dr. Jenny mellett Laci, az edzőm is rengeteget segít, végre ráéreztem valahogy, nagy nehezen, így 5 év után erre a helyes lábtartásra, úgyhogy mostanában úgy érzem, mintha rugók lennének a bokámban ügetés közben. Igazából nem az a lényege, hogy nyomd le a sarkad, hanem terheld a teljes testsúlyodat a kengyelbe, és kicsit nyomd előre a lábad, mint a cowboyok. Lehet, hogy először nem lesz a megfelelő, klasszikus "egy vonalban a vállad-csípőd-sarkad", de utána visszamegy. Tonképp állj a kengyelben, és rugózz kicsiket. Ezzel az ülésem is sokkal stabilabb lett.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése