2019. szeptember 29., vasárnap

A tegnapi napunk...

... nagyon kalandosra sikerült.

Az időváltozás miatt Luxi amúgy sem volt nagy hangulatban, de én sem. Mire kiértem, elkezdett cseperegni az eső, úgyhogy a pályáról bevonultunk a fedelesbe, ami egyrészt feleakkora, másrészt az egyik oldala részben nyitott az istálló felé, amitől Luxi félni szokott (majd csak télen költöznek be, még nem ismeri). Úgyhogy azzal küzdöttem, hogy odamenjünk, megmutassam, stb. Ezzel el is voltunk egy ideig, egész jól ment.

Aztán mikor elállt az eső, visszamentünk a pályára, aminek az oldalánál a kerítés mellett megy el az a földút, ahol mi is szoktunk terepezni, és ott elvonult egy több lóból álló hangos terepezős társaság. Na, Luxi ettől nyomott egy kipördülést, meg egy enyhébb bakolást oldalra, amit sikerült kiülnöm, úgyhogy nagyon büszke vagyok magamra azóta is. Pár hónapja-hete ettől még simán leestem volna. Az első esésem ehhez képest semmi sem volt.

Azért utána elég reszketeg voltam, a vágtabeugratás sem ment. L. felült rá, előre lovagolta nekem, utána már sikerült, de azért nem volt így se valami hajde, bár L. szerint ma szignifikáns előrehaladásokat tettem. A derekam meg a combom viszont jól beállt ma reggelre.

Ma folyt. köv, díjlovas programmal fűszerezve, ugyanis Fóton most megy egy verseny, még azt megnézzük délután. Ugyanitt voltam már A.-val is pár éve.




A nyugodt terepló.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése