Díjugratás

Van az a David Bowie szám, hogy Changes (Változások). Hát, most itt is vannak. Egyrészt eléggé elsodort az évkezdet, rengeteget kellett dolgoznom szeptember első heteiben, most is megyek külföldre pár napra. Emiatt kevesebbet is tudtunk találkozni A.-val, az edzőmmel, ő sem volt itthon, én is dolgoztam, így amikor nem tudtam menni, akkor L., a lovászunk ült Luxin néhányszor. Ennek az lett a következménye, hogy Luxi alattam is sokkal kezelhetőbb lett, úgy látszik, jót tesz neki a határozott férfikéz. Úgyhogy most abban maradtunk, hogy L. foglalkozik vele, amikor én nem érek rá. Ő egész nap ott van, szívesen is csinálja.

L-ről egyébként azt kell tudni, hogy évekig lovas szakemberként, munkalovasként dolgozott egy profi díjugrató versenyző mellett, jelenlegi házigazdáim is országos szinten versenyeznek díjugratásban, azért is néztem a Riderline-on mostanában a versenyeket. L. is több évtizede lovagol, ugrat, megvan a rajtengedély-vizsgája, foglalkozik sportlovakkal, és a klasszikus lókiképzés elveit képviseli, már amennyire meg tudom állapítani olvasmányaim alapján. El is kezdtünk pl. futószáras ülésjavítást csinálni, amire nagy szükségem van.

Sokszor elgondolkozom, hogy hogyan alakul az ember élete, mik befolyásolják a történéseket: ha Csömörön nem szüntetik meg a fedelest, ismerősökön keresztül nem költözünk ide, nem kerülök kapcsolatba a díjugratással, nem lesz betekintésem ebbe a világba. Nagyon élvezem egyébként, nem mondom, hogy ugrani fogok Luxival, de ő sportló, ugrott is, versenyzett is, remélem profitálni fog ő is a szakmai környezetből.

Luxi egy régebbi versenyen az előző lovasával.