Nagy várakozással készültem az első terepünkre a húsvéti hosszú hétvége alkalmából. Az volt a terv, hogy kijön B. (rutinos gyakorlott lovas, ld. egyik előző bejegyzésemet), ő ül Luxira, én ülök Angira. Először lelovagoljuk a lovakat, utána kisétálunk ide a sportlovi mögé az úgynevezett kis körre, ami kb. negyedóra.
Minden a tervek szerint zajlott, a nagypályán voltunk egy jó háromnegyed órát, én Angival bemelegítettem, utána ügettünk, vágtáztunk. Angika nagyon energikus volt, de ez kb. 3 vágtakörig tartott, utána lenyugodott. B. is nagyon szépen elengedetten, hosszú száron vágtázott Luxival, ezt kéne még sokat gyakorolni, hogy élvezet legyen neki a munka, ne kötelesség. Még nagyon benne van a díjlovas összeszedettség.
Utána kisétáltunk a mezőre, ahol ad hoc csatlakozott hozzánk meglepetészerűen Monty is azzal a szimpatikus leánnyal, aki mostanában lovagolja. Minden teljesen rendben ment, minden ló normális, nyugodt volt. Luxi Angival nagyon jól kijött, Montival már kevésbé (pasik!), aki ott röfögött a fenekénél, akkor azért megkértük őket, hogy vagy előre, vagy hátrább menjenek, de nem volt konflikt. Luxi befelé jövet ódzkodott attól a fekete ponyvától, amivel a szénája van letakarva, de az sem volt vészes.
Úgyhogy megállapítottuk, hogy csak így tovább, legközelebb én ülök Luxira. Nagyon örültem, hogy ilyen nyugodt volt, pedig ment el mellettünk autó kicsit távolabb, kirándulók napoztak az ösvény mellett, de nem csinált semmit. Nagy kő esett le a szívemről! A mentőmellényemet (gerincvédő) azért felvettem előtte.
Végül patamosás, patazsírozás, legelés, karámba széna, friss víz, és eljöttünk. Az utóbbi időszak egyik legjobb lovazása volt nekem!
Minden a tervek szerint zajlott, a nagypályán voltunk egy jó háromnegyed órát, én Angival bemelegítettem, utána ügettünk, vágtáztunk. Angika nagyon energikus volt, de ez kb. 3 vágtakörig tartott, utána lenyugodott. B. is nagyon szépen elengedetten, hosszú száron vágtázott Luxival, ezt kéne még sokat gyakorolni, hogy élvezet legyen neki a munka, ne kötelesség. Még nagyon benne van a díjlovas összeszedettség.
Utána kisétáltunk a mezőre, ahol ad hoc csatlakozott hozzánk meglepetészerűen Monty is azzal a szimpatikus leánnyal, aki mostanában lovagolja. Minden teljesen rendben ment, minden ló normális, nyugodt volt. Luxi Angival nagyon jól kijött, Montival már kevésbé (pasik!), aki ott röfögött a fenekénél, akkor azért megkértük őket, hogy vagy előre, vagy hátrább menjenek, de nem volt konflikt. Luxi befelé jövet ódzkodott attól a fekete ponyvától, amivel a szénája van letakarva, de az sem volt vészes.
Úgyhogy megállapítottuk, hogy csak így tovább, legközelebb én ülök Luxira. Nagyon örültem, hogy ilyen nyugodt volt, pedig ment el mellettünk autó kicsit távolabb, kirándulók napoztak az ösvény mellett, de nem csinált semmit. Nagy kő esett le a szívemről! A mentőmellényemet (gerincvédő) azért felvettem előtte.
Végül patamosás, patazsírozás, legelés, karámba széna, friss víz, és eljöttünk. Az utóbbi időszak egyik legjobb lovazása volt nekem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése