A bordám nagyjából rendbejött, de azért nem vagyok azóta nagy spíler, az még mindig fáj, ha tüsszentek. Van nekem egy régebbi Equitheme védőmellényem, abban jártam terepezni, de elég merev, úgyhogy azt most feldobtam eladni, és veszek egy másikat, (Pikeur Komperdell), ami részekből van összeállítva, így jóval mozgékonyabb, kényelmesebb. Szar lenne megint ráesni a törött bordámra. Ma edzettem először komolyabban így 3 hét után, azért kellett ennyi idő a gyógyuláshoz.
Viszont valami tényleg átkattanhatott Luxiban, mert mostanában nagyon szépen reagál a csizmasegítségre, és általánosan élénken, érdeklődően viselkedik a boxban is. Pár napja felültem Laci után vágtát gyakorolni, de igen gyorsan le is szálltam, mivel Luxi úgy be volt indulva, hogy alig tudtam megállítani. Vágtázott egy kört, nagy nehezen felvettem, utána mondom, ügessünk, erre megint vágtázni kezdett. Nem vesztettem el az egyensúlyomat, de mivel kapaszkodtam bele a lábammal, ezért még gyorsabban vágtázott... Azért csak megálltunk valahogy, Laci átvette, aztán visszaültem ügetni, mikor lenyugodott. Ma már tök normális volt.
Viszont ugye ilyenkor az esések után mindig átgondolom az életemet: átmentem egy szomszédos lovardába megnézni egy csajnak a hafiját, akire felestartót keres. Gondoltam önbizalomnövelőnek jó lesz. Hát, ilyenkor mindig hálát adok az égnek, hogy itt lovagolok Dunavarsányban. Egyrészt a lovardában tökig sáros lettem, pedig az sem egy rossz hely (nyáron), csak az istállóból egy pár tíz métert kell gyalogolni a fedelesig, illetve a fedeles is kb negyedakkora, mint a mienk. Másrészt a haflingi ugyan nagyon cuki volt, de egy teljesen lovagolatlan hatéves, akivel a gazdja kb. féléve dolgozik, és olyan hajtós volt, mint a fene. Nem akarom megint elrontani a nagy nehezen megszerzett jó lábtartásomat egy olyan lovon, akit folyamatosan csizmázni kell.
Egy tanulsága volt a dolognak, amellett, hogy ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jó dolgom van: azért egy alacsony lovon kellemesebben érzem magam, így közelebb a földhöz, a tériszonyommal. Ez azonban csalóka: Monty 140 cm volt, és róla is b@@@tt nagyon lehetett esni. Luxi ugye 180 magas, de igazából már megszoktam.Valaki egyszer úgy jellemezte őket, hogy a gólyalábú sportlovak, hát nagyon találó, és Luxi még nem is a legmagasabb itt.
Mindenesetre most várom a mellényemet, aztőn folyt köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése