Nyafogások

 Hát gyerekek, azért megint jól be voltam sz@@va az elmúlt napokban, minden esés megráz. Dehát ez van, ilyen a lelki alkatom, meg öreg vagyok, lássuk be. Viszont van az az Európa Kiadó szám, hogy "Tudom, hogy tudod, elmúlik. Egy kicsit rossz most, de elmúlik." Már múlik is amúgy, védőmellénnyel felvértezve sétáltunk, ügettünk, minden oké volt. Vágtázni még nem mertem.

Végül is az a Pikeur sajnos kicsi lett, úgyhogy visszaküldtem, és személyesen az Imagine lovasboltban vettem egy Zandona mellényt, aminek a hátában van egy gerincvédő szivacs, illetve a mellén, és oldalt is egy-egy lap. Baromi kényelmes, szinte nem is érzem, hogy van rajtam valami, viszont emiatt fenntartásaim vannak a hatékonyságát illetően. Ne kelljen kipróbálni!

Nem tudom, miért fosok így be minden eséstől, igazából nem egy nagy etvasz. Jó, most a bordatörés nem esett jól, de ezen is túl voltam pár hét alatt. Valami pszichés oka lehet. El is mentem most egy sportpszichológushoz, hogy csináljunk vele valamit, egyelőre ilyen meditációs technikákat tanulunk, hát nem vagyok meggyőződve a hatásosságáról. Majd meglátom, egyelőre csak egyszer beszéltem vele.

Viszont feltártam Lacinak a lelkem, hogy többet szeretnék foglalkozni Luxival földről, nekem az nagyon szokott segíteni. Sajnos itt nincs egyelőre körkarám, ahol tudnék szabadidomító gyakorlatokat végezni. Futószáras kör van, de a franc se akarja Luxit futószárazni így tél végén, valószínűleg sárkányeregetés lenne belőle, rántott már el egyszer-kétszer, semmi kedvem ott hajkurászni a lovarda területén. Próbaképpen kiraktam karámba tegnapelőtt, és bementem egy vezetőszárral középre. Hát az a fingós bakolás, amit véghez vitt, megerősített abban, hogy folyt. köv. majd ha kicsit szárazabb lesz a talaj, nem akartam volna, hogy eltaknyoljon.

Illetve még ami nekem nagyon hiányzik, az a terepezés. Laci szerintem túlfélt engem, már írtam, hogy addig nem akar kiengedni, amíg nem elég biztos az ülésem, meg itt megy mellettünk az 51-es főút, és az tényleg életveszély, ha Luxi oda kirohan mondjuk egy leesés után. Viszont az a nadselű gondolatom támadt, hogy van itt a karámok mögött egy lekerített mező, oda minden további nélkül ki tudnék menni bóklászni, és ott még ha elrohan is, zárt területen van.

Legyen kicsit jobb idő, addig meg maradunk még a fedelesben, de már csak pár hét!

Nagyon szeretem ezt az Emily Cole nevű grafikus csajt!