Mit értem el?

Pár napos kihagyás után mentem ki ma a lovardába, valami nyári gyomorrontással kínlódtam, és ilyenkor az embernek megmozdulni sincs kedve, nemhogy lóra ülni. Hű Ferenczem kissé rezignáltan várt a karámban, először úgy tűnt, hogy nem sok kedve van az aktivitáshoz. De amikor lementünk a nagypályára, felélénkült. Éppen kinn volt a locsoló, kaptunk pont egy spriccet az arcunkba. Ferencz természetesen ezen is csak méltatlankodva rázta a fejét. Egy jó háromnegyed órát kocogtunk, bemelegítéssel, lesétálással együtt, nagykörök, egyívű kígyóvonalak, átváltások, két félpályát vágtáztunk. Ja, meg csináltam hátraléptetést is, ugyanis belém vágott a felismerés, hogy ezt még az életben nem próbáltam Ferenczcel. Először nem nagyon esett le neki, hogy mit akarok, de másodjára nagyon szépen megcsinálta, biztos egyérteműbb volt a segítségem. 

Gondolkoztam a Ferencz színén: az útlevelében fekete van, és télen tényleg teljesen fekete, de nyárra kicsit sötétpej-szerűre fakul. Ez a nyári fekete? :) Inkább nyári pej.

Utána a szokásos rutin: patamosás, Hippo Sol, légyspray, farokkenegetés, legelés, répa. Van szegénynek már hónapok óta valami ekcémája a farkánál, ami hol jobb, hol rosszabb. Jelenleg Pimafucort krémmel kenegetem, meg körömvirággal, ez talán használ. Nem férges, még mielőtt valaki rákérdez, egyrészt állományszintű féreghajtás van nálunk, másrészt látta állatorvos, ő írta fel a krémet. Ugyanaz, aki már évek óta kezeli, meg a fogreszelést is ő csinálta.

Visszagondolva az elmúlt fél évre, végül is eljutottam Ferencz segítségével odáig, hogy teljesen önállóan pucolok, nyergelek, foglalkozom a lóval, három jármódban biztosan közlekedek. Persze mindig vannak tanulnivalók, de most már be mernék vállalni egy hasonlóan jó természetű, idősebb lovat első saját lónak. 2013 novemberében ültem életemben először lovon, 2015 karácsonyától lovagolok itt Csömörön rendszeresen, végül is 2.5 év alatt jutottam el erre a szintre. 

Természetesen amíg Fecó lovagolható, addig nagyon jól elvagyok vele is. Egyelőre nem érzem úgy, hogy újabb kihívásokra vágynék. Baby steps, ahogy Denny Emerson, kedvenc 75 éves amerikai olimpiai bajnokom, Némethy Bertalan tanítványa szokta mondani, fő a fokozatosság.

Első felülésem.