Mikor meglátogatom apámat Egerben (eredetileg egri vagyok), ki szoktam menni egy ottani lovardába, a Mátyus Udvarházba terepezni. Még egészen zöldfülű koromban voltam először, 2014-ben, futószáron kezdtük, utána pályán, utána terepen, de vágtázni pl. még nem tudtam/mertem. Az oktató egy haláli fazon, bizonyos Feri bá, apu osztálytársa volt általános iskolában, én nagyon bírom.
Na, most is nekiindultunk szemerkélő esőben, szerencsére elállt közben, uh nem áztunk szarrá. Réka lovastársammal voltam, plusz egy apuka és a lánya jöttek még. Tipikusan lipicai lovak vannak, de én egy Ledér nevű fekete félvéren ültem, Réka egy lipicai kancán, az apuka meg egy andalúzon. Nevéhez méltóan lovam mély érdeklődést tanúsított az előttem haladó Rómeó feneke iránt, folyamatosan benne volt az orra, de Feri aszonta, hogy ne foglalkozzak vele.
Az ún. Mész hegyre mentünk fel, elég meredek helyeken, itt felfelé sokat vágtáztunk. Ebből következően lefelé is kellett jönni, szintén elég meredek ösvényeken. Egész jól bírtam, de volt egy szakasz, ahol szemmel láthatóan már valaki megcsúszott a sziklán, azért ott drukkoltam, hogy ne taknyoljunk el, mert a másik oldalon meg hegyoldal ment lefelé, de a lovak megoldották, igaz nagyon kicsiket lépegetve. Feri annyit mondott, hogy dőljek hátra, tartsam a szárat, és ne hagyjam megállni.
Mindenesetre ő is ezt mondta, illetve Petra lovastársammal is erről beszélgettünk, hogy magasabbra kell tenni a lécet, többet kell magunktól követelni. Igazuk is van ebben, mert mi is azt tanultuk főiskolán angol szakon, hogy a kevésbé jól beszélő hallgatókat is magasabb szintű nyelvi környezetnek kell kitenni, mert akkor fejlődnek.
Hát az tuti, hogy ez volt eddig a legeseménydúsabb tereplovaglásom, de nagyon jó volt. Feri szavaival élve: - Úgy mentünk, mint a gyíkfing. :) Mármint olyan gyorsan.
Ez egyébként most csak arról jutott az eszembe, hogy néztem egy nagyon helyes kis hucul jellegű lovat, aki alacsony volt, élénk, de nem nagyon képzett. Végül is nem ezért nem vettem meg, hanem mert engem is combon rúgott az első lábfelvételnél, illetve az állatorvost is megrúgta, aki alig tudta megvizsgálni. Sajnáltam, mert amúgy nagyon helyes, és jó lovaglású, kényelmes kis állat volt, de többen meggyőztek arról, hogy nekem félős lovasként nem rúgós lóval kéne kezdeni. Viszont az nagyon jó lenne, ha magasabb szinten lenne képzett, mint most én pl. díjlovaglásban. és így én is tudnék fejlődni.
Nem csináltam a terepen képeket, mert hagytam már el ugyanitt a telefonomat a szőlők között, uh. itt egy kép az indulásról.
Na, most is nekiindultunk szemerkélő esőben, szerencsére elállt közben, uh nem áztunk szarrá. Réka lovastársammal voltam, plusz egy apuka és a lánya jöttek még. Tipikusan lipicai lovak vannak, de én egy Ledér nevű fekete félvéren ültem, Réka egy lipicai kancán, az apuka meg egy andalúzon. Nevéhez méltóan lovam mély érdeklődést tanúsított az előttem haladó Rómeó feneke iránt, folyamatosan benne volt az orra, de Feri aszonta, hogy ne foglalkozzak vele.
Az ún. Mész hegyre mentünk fel, elég meredek helyeken, itt felfelé sokat vágtáztunk. Ebből következően lefelé is kellett jönni, szintén elég meredek ösvényeken. Egész jól bírtam, de volt egy szakasz, ahol szemmel láthatóan már valaki megcsúszott a sziklán, azért ott drukkoltam, hogy ne taknyoljunk el, mert a másik oldalon meg hegyoldal ment lefelé, de a lovak megoldották, igaz nagyon kicsiket lépegetve. Feri annyit mondott, hogy dőljek hátra, tartsam a szárat, és ne hagyjam megállni.
Mindenesetre ő is ezt mondta, illetve Petra lovastársammal is erről beszélgettünk, hogy magasabbra kell tenni a lécet, többet kell magunktól követelni. Igazuk is van ebben, mert mi is azt tanultuk főiskolán angol szakon, hogy a kevésbé jól beszélő hallgatókat is magasabb szintű nyelvi környezetnek kell kitenni, mert akkor fejlődnek.
Hát az tuti, hogy ez volt eddig a legeseménydúsabb tereplovaglásom, de nagyon jó volt. Feri szavaival élve: - Úgy mentünk, mint a gyíkfing. :) Mármint olyan gyorsan.
Ez egyébként most csak arról jutott az eszembe, hogy néztem egy nagyon helyes kis hucul jellegű lovat, aki alacsony volt, élénk, de nem nagyon képzett. Végül is nem ezért nem vettem meg, hanem mert engem is combon rúgott az első lábfelvételnél, illetve az állatorvost is megrúgta, aki alig tudta megvizsgálni. Sajnáltam, mert amúgy nagyon helyes, és jó lovaglású, kényelmes kis állat volt, de többen meggyőztek arról, hogy nekem félős lovasként nem rúgós lóval kéne kezdeni. Viszont az nagyon jó lenne, ha magasabb szinten lenne képzett, mint most én pl. díjlovaglásban. és így én is tudnék fejlődni.
Nem csináltam a terepen képeket, mert hagytam már el ugyanitt a telefonomat a szőlők között, uh. itt egy kép az indulásról.
te vonzod a jó magas fekete lovakat:))
VálaszTörlés