Szóval az volt, hogy a tesómék az USÁ-ban, New Yorktól nem messze laknak egy éve, mert a sógorom ott dolgozik, én meg kimentem őket meglátogatni az őszi szünetben.
MIndenképpen szerettem volna kippbálni a westernlovaglást, ha már ott voltam, még nem lovagoltam westernben itthon.Fel is hívtam egy helyet, ahol 140 (!) dollárért vállaltak volna egy órára, ami testvérek között is 40 ezer forint. Ezt köszönettel visszautasítottam. A másik helyen 45 dollár volt egy 45 perces terep, ez se olcsó, de mondom, ha már itt vagyok, bevállalom.
Megérkeztünk a farmra, nagyon kellemes volt, lovak, karámok, körkarám, különösebben nem különbözött a mi lovardánktól. Egy korombeli csajjal mentünk ki terepre, de előtte még hosszú nyilatkozatokat kellett aláírnom, hogy mindenért én vagyok a felelős. :) A lány előzőleg felhívott, és érdeklődött, hogy kisebb, vagy nagyobb lovat szeretnék, aztán kiderült, hogy azt próbálta meg udvariasan kideríteni, hogy hány kiló vagyok, de amerikaiék ezt nem kérdezik meg direktben, mert az diszkrimináció lenne. :) A nyilatkozaton is volt egy olyan kitétel, hogy 120 kilónál több vagyok-e. Most képzeljétek el, mikor nálunk még az is kérdéses, hogy 70 kiló fölött felülhetsz-e, pont most volt erről szó egy lovas csoportban.
Egy Lady nevű 16 éves quartert kaptam, akiről kiderült, hogy nyugdíjazott cutting ló (aki a teheneket választja el a csordától). A nyereg nekem anyira nem jött be, nagy, ugyan kényelmes, de én annyira az angolhoz vagyok szokva, hogy furcsálltam, illetve az óra végére elmerevedett a térdem. A terep kellemes volt, a saját birtokukon mentünk körben, kb. bükki nemzeti park jellegű erdő, egyszer láttunk őzeket, a lovak a fülük botját sem mozgatták. Ráadásul nem is vágtáztunk, csak ügettünk párszor, pedig mondtam, hogy részemről oké, de biztos erre sem terjd ki a felelősségvállalás.
Szóval összességében én nem voltam elájulva a westerntől. Persze, gondolom, ez nem reprezentatív, automata lovakon, olyan terepen, ahol már ezerszer voltak, úgy, hogy többet nem látom őket. Lehet, hogy itthon kéne kipróbálni, vannak jó helyek az ismeretségi körömben is. De nekem jobban bejön a szorosabb kontaktus a lóval, úgy ülésben, mint szársegítségben.
Ennek örömére nagyon jót edzettünk Angival tegnap, vágtamunkát gyakoroltunk, illetve a kalimpáló lábamat igyekeztünk helyrerakni.
MIndenképpen szerettem volna kippbálni a westernlovaglást, ha már ott voltam, még nem lovagoltam westernben itthon.Fel is hívtam egy helyet, ahol 140 (!) dollárért vállaltak volna egy órára, ami testvérek között is 40 ezer forint. Ezt köszönettel visszautasítottam. A másik helyen 45 dollár volt egy 45 perces terep, ez se olcsó, de mondom, ha már itt vagyok, bevállalom.
Megérkeztünk a farmra, nagyon kellemes volt, lovak, karámok, körkarám, különösebben nem különbözött a mi lovardánktól. Egy korombeli csajjal mentünk ki terepre, de előtte még hosszú nyilatkozatokat kellett aláírnom, hogy mindenért én vagyok a felelős. :) A lány előzőleg felhívott, és érdeklődött, hogy kisebb, vagy nagyobb lovat szeretnék, aztán kiderült, hogy azt próbálta meg udvariasan kideríteni, hogy hány kiló vagyok, de amerikaiék ezt nem kérdezik meg direktben, mert az diszkrimináció lenne. :) A nyilatkozaton is volt egy olyan kitétel, hogy 120 kilónál több vagyok-e. Most képzeljétek el, mikor nálunk még az is kérdéses, hogy 70 kiló fölött felülhetsz-e, pont most volt erről szó egy lovas csoportban.
Egy Lady nevű 16 éves quartert kaptam, akiről kiderült, hogy nyugdíjazott cutting ló (aki a teheneket választja el a csordától). A nyereg nekem anyira nem jött be, nagy, ugyan kényelmes, de én annyira az angolhoz vagyok szokva, hogy furcsálltam, illetve az óra végére elmerevedett a térdem. A terep kellemes volt, a saját birtokukon mentünk körben, kb. bükki nemzeti park jellegű erdő, egyszer láttunk őzeket, a lovak a fülük botját sem mozgatták. Ráadásul nem is vágtáztunk, csak ügettünk párszor, pedig mondtam, hogy részemről oké, de biztos erre sem terjd ki a felelősségvállalás.
Szóval összességében én nem voltam elájulva a westerntől. Persze, gondolom, ez nem reprezentatív, automata lovakon, olyan terepen, ahol már ezerszer voltak, úgy, hogy többet nem látom őket. Lehet, hogy itthon kéne kipróbálni, vannak jó helyek az ismeretségi körömben is. De nekem jobban bejön a szorosabb kontaktus a lóval, úgy ülésben, mint szársegítségben.
Ennek örömére nagyon jót edzettünk Angival tegnap, vágtamunkát gyakoroltunk, illetve a kalimpáló lábamat igyekeztünk helyrerakni.
wooow, ez nagyon érdekes! milyen szuper lehetett már így azon kívül, hogy végül rájöttél, hogy neked az angol fekszik jobban. az egyik legnagyobb vágyam kijutni Amerikába :)
VálaszTörlésSzia, na itt vagyok. A vidéki Amerika nagyon kellemes volt, New York annyira nem jött be, messziről szép, de nekem kicsit nyomasztó volt. Gondolom, ez személyiségfüggő. Most elkezdtem megint lovakat nézegetni, hát nem egy egyszerű ügy, de drukkoljunk. :)
TörlésJa igen, még erről a súlyhatáros dologról is akartam írni csak elfelejtettem. Én kicsit túlzónak érzem ezt a 70 kg-os dolgot, én is nagyon sokszor olvastam már. Az rendben van, hogy az átlag magasságú, normál bmi-s nők legtöbbször azért 70 alatt vannak, de egy magas, izmos, vagy épp teltebb nő már ott van, hogy 70, és a férfiakról ne is beszéljünk, akik eleve nagyobb izomtömeggel vannak, mint mi, nők, és egy teljesen átlag férfit nézünk szinte biztos hogy 70 felett van. Ismerek teljesen normál kinézetű, csak épp nagyon magas és nagyon izmos férfit, aki mondjuk 95 kg körül lehet, és neki az az egészséges. És tényleg elnézve mondjuk a cowboyokat, hogy milyen alacsony quartereken lovagolnak és ez teljesen természetes (gondolom ott azért adódik ez a 120 kilós dolog is), itthon meg már húzzák a szájukat ha valaki nem pálcikaként akar lóra ülni. Valahol megértem mondjuk, hogy nem mindegy, hogy pattog a kezdő a lovon, főleg ha egy 400 kilós sportlóról vagy finomabb lóról van szó, meg nyilván nem egy 140 cm show-típusú arab telivérre kell felültetni a 65-70-80-stb. kg kezdőket sem, de azért így is túlzásnak tartom ezt a dolgot úgy általánosságban véve. Valahol mindenkinek el kell kezdenie megtanulni, meg ha jó is az oktató meg az oktatási módszer, akkor elviekben nem kéne, hogy nagyon sokáig pattogjon a lovon a kezdő sem, mert nyilván nem ügettetik 45 percig azt akinek még az egyensúlya nincs annyira a helyén...
VálaszTörlés