Nem lovas pasim halkan megjegyezte, hogy ő gyakran nem érti, hogy miről beszélünk, amikor a lovaglásról folyik a szó. Mint volt magyar szakos, ezt én is érdekesnek találom, nézzünk meg néhány ilyen kifejezést a továbbiakban, példákkal fűszerezve.
Tele van. Régen nem ment.
Mármint a ló. Energiával. Párbeszéd:
- Ment a Monty a héten?
- Utoljára vasárnap, meg tegnap, de akkor is rodeózott, nagyon tele van.
- Akkor le kell mozgatni, viszem a körkarámba.
Ez pl. most hétvégén zajlott, múlt hétvégén lovastábor volt, utána következett az áprilisi armageddon, eső, szél, hófúvás. Ebből kifolyólag a lovak még a karámba sem tudtak kimenni, egész nap a boxban álltak. Mikor pénteken ráült az egyik 13 éves, Monty az energiatúltengés következtében megugrott, ijedezett, arról nem szól a fáma, hogy esés is volt-e, de jobb a békesség.
Úgyhogy levittem Montykát a körkarámba, ügetett, vágtázott vagy 20 percig, úgy nézett ki, hogy oké. Ilyenkor mindig nagyon kulturáltan viselkedik utána. Sportszerűtlen nehezítésként a szél is fújt, úgyhogy mikor bementünk a fedelesbe, kétszer sasszézott oldalra, de ezek nagyon enyhe megijedések voltak, mindenesetre elővigyázatosan felvettem a védőmellényemet.
Léptünk, ügettünk, vágtáztunk, és vágtáztunk, és vágtáztunk... mint a Duracell nyuszi. Mikor már nem bírtam tovább szusszal, felváltott a 12 éves lovastársam, és vágtáztak, és vágtáztak... Utána még visszaültem egy félórára, na akkor kezdett Monty visszatérni a rendes kerékvágásba.
Nem minden ló ilyen, ez vérmérséklettől függ, a fjordok nagyon kitartóak, szívósak, energikusak. Mindenesetre minden jó, ha vége jó, Montyka kimozogta magát, én nem estem le, öröm, boldogság. A végén még legeltünk egy sort.
Tele van. Régen nem ment.
Mármint a ló. Energiával. Párbeszéd:
- Ment a Monty a héten?
- Utoljára vasárnap, meg tegnap, de akkor is rodeózott, nagyon tele van.
- Akkor le kell mozgatni, viszem a körkarámba.
Ez pl. most hétvégén zajlott, múlt hétvégén lovastábor volt, utána következett az áprilisi armageddon, eső, szél, hófúvás. Ebből kifolyólag a lovak még a karámba sem tudtak kimenni, egész nap a boxban álltak. Mikor pénteken ráült az egyik 13 éves, Monty az energiatúltengés következtében megugrott, ijedezett, arról nem szól a fáma, hogy esés is volt-e, de jobb a békesség.
Úgyhogy levittem Montykát a körkarámba, ügetett, vágtázott vagy 20 percig, úgy nézett ki, hogy oké. Ilyenkor mindig nagyon kulturáltan viselkedik utána. Sportszerűtlen nehezítésként a szél is fújt, úgyhogy mikor bementünk a fedelesbe, kétszer sasszézott oldalra, de ezek nagyon enyhe megijedések voltak, mindenesetre elővigyázatosan felvettem a védőmellényemet.
Léptünk, ügettünk, vágtáztunk, és vágtáztunk, és vágtáztunk... mint a Duracell nyuszi. Mikor már nem bírtam tovább szusszal, felváltott a 12 éves lovastársam, és vágtáztak, és vágtáztak... Utána még visszaültem egy félórára, na akkor kezdett Monty visszatérni a rendes kerékvágásba.
Nem minden ló ilyen, ez vérmérséklettől függ, a fjordok nagyon kitartóak, szívósak, energikusak. Mindenesetre minden jó, ha vége jó, Montyka kimozogta magát, én nem estem le, öröm, boldogság. A végén még legeltünk egy sort.
Lemozgatás a körkarámban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése