2017. április 14., péntek

Láncos vezetőszár

Nem vagyok rá nagyon büszke, de nem volt jobb ötletem.

Szóval az úgy volt, hogy Montyka nagyon szereti a hasát, és ha legelni akar, akkor se hall, se lát Dömötör. Aminek következtében kapcsolatunk kezdetén egymás után kétszer kirántotta a kezemből a normál vezetőszárat, és elrohant legelni, én meg egyrészt szívinfarktust, másrészt iszonyú lebaszt kaptam a lovarda menedzserétől, hogy elszökik, megijednek a lovak, megsérülnek, stb. Ez utóbbiban igaza volt, mivel a ló csordaállat, így amikor Monty elrohant a karámok között, akkor minden ló elkezdett pánikolva ugrálni, hogy akkor most mi van, biztos jönnek a farkasok.

Mivel nem vagyunk egy súlycsoportban, ilyenkor nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Azóta tanítottak rutinos lovastársak egy ilyen trükköt, hogy amikor nagyon elkezd húzni, akkor forgassam körbe, úgy nem tudja magát kirántani, ami működik is, de ezt akkor még nem tudtam.

A témának utánaolvasva találtam ezt az angolul stud chain-nek nevezett cuccot, és amikor egy Facebook csoportban hirdette egy csaj, akkor lecsaptam rá. Ki is faggattam a használatáról, mint kiderült, nagyon profi lótenyésztő, itt is megköszönöm neki, mert sokat segített, Németh Fanni. Ő mének felvezetésére használta, és szintén az a véleménye, hogy inkább használjuk ezt, minthogy rángassuk egymást. Az a lényege, hogy a ló orra fölött, vagy az álla alatt átfűzöd a láncot, és ha a delikvens megrántja a fejét, akkor megnyomja, ami kellemetlen, és nyugton marad. Nekünk maximálisan bevált, nincs rángatás, és kulturáltan legelünk azóta.

Természetesen ha Monty maximálisan jól nevelt lenne, akkor nem kéne ilyen eszközökhöz folyamodni, de hát ez van, hozott anyagból dolgozunk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése