Az is nagyon fontos, hogy hol lovagolsz. Az egyik első bejegyzésben írtam arról, hogy hogyan kerültem ide a barátnőm lovardájából, máshol vagy mostoha körülmények, vagy nekem nem bejövős oktatók voltak.
Kicsit ez is olyan, mint a hegymászás, Benedek István írta a Csavargás az Alpokban c. kedvenc könyvemben, hogy amikor megmászták az Alpok legmagasabb csúcsait, akkor akarva-akaratlanul is megismerték azt a másik 10-15 hegymászót, akik szintén végigcsinálták ezeket a túrákat.
Hát nekem is kb. ilyen kitartást igényelt ez a lovaglás, látszott ugye a leállásomból is, hogy nem mindig fenékig tejfel, vannak rosszabb és jobb periódusok. Viszont mivel már több, mint egy éve ott szívok a lovardában hóban-fagyban, kánikulában heti 3-4-szer, én is megismertem azokat a lovasokat, akik szintén ezt csinálják.
Nem vagyok az a nagyon szociális, kommunikatív fajta, kimegyek, mosolygok, köszönök, és csinálom a dolgomat a lovakkal, de az nagyon jólesik, hogy más lovasok egy idő után befogadtak, tudják a nevemet, szóba elegyedünk, megbeszéljük lovaink állapotát, a lovaglás minőségét, stb.
Olyan is volt már, hogy idősebb, zord lovas úr figyelmeztetett, hogy a saját testi épségem érdekében maradjak távol tőle, meg a lovától, feltételezem nem sokat nézett ki belőlem, stöpszli szőke csaj a pónin. Aztán mikor a jelenlétében végigcsináltunk az oktatómmal egy igazán izzasztó edzést, utána revideálta álláspontját, és hosszasan társalogtunk lovainkról.
Én vagyok a Monty felestartója. :)
Update: mondtam, hogy ez egy önbeteljesítő blog. A múlt héten megkértek, hogy segédkezzek egy díjlovas verseny megrendezésében. Boldogan igent mondtam.
Kicsit ez is olyan, mint a hegymászás, Benedek István írta a Csavargás az Alpokban c. kedvenc könyvemben, hogy amikor megmászták az Alpok legmagasabb csúcsait, akkor akarva-akaratlanul is megismerték azt a másik 10-15 hegymászót, akik szintén végigcsinálták ezeket a túrákat.
Hát nekem is kb. ilyen kitartást igényelt ez a lovaglás, látszott ugye a leállásomból is, hogy nem mindig fenékig tejfel, vannak rosszabb és jobb periódusok. Viszont mivel már több, mint egy éve ott szívok a lovardában hóban-fagyban, kánikulában heti 3-4-szer, én is megismertem azokat a lovasokat, akik szintén ezt csinálják.
Nem vagyok az a nagyon szociális, kommunikatív fajta, kimegyek, mosolygok, köszönök, és csinálom a dolgomat a lovakkal, de az nagyon jólesik, hogy más lovasok egy idő után befogadtak, tudják a nevemet, szóba elegyedünk, megbeszéljük lovaink állapotát, a lovaglás minőségét, stb.
Olyan is volt már, hogy idősebb, zord lovas úr figyelmeztetett, hogy a saját testi épségem érdekében maradjak távol tőle, meg a lovától, feltételezem nem sokat nézett ki belőlem, stöpszli szőke csaj a pónin. Aztán mikor a jelenlétében végigcsináltunk az oktatómmal egy igazán izzasztó edzést, utána revideálta álláspontját, és hosszasan társalogtunk lovainkról.
Én vagyok a Monty felestartója. :)
Update: mondtam, hogy ez egy önbeteljesítő blog. A múlt héten megkértek, hogy segédkezzek egy díjlovas verseny megrendezésében. Boldogan igent mondtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése