Fény az alagút végén?

Nem nagyon merem elkiabálni, de mostanában elég jól mennek a dolgok. L. rengeteget dolgozik Luxival, szinte mindennap, utána én ülök fel, és egyelőre minden oké. L. szerint az a Luxi baja, hogy felnőtt ló létére olyan, mint egy hároméves, teljesen lovagolatlan, alapdolgokkal nem volt tisztában, illetve egy csomó mindent ráhagytak eddig, és ezért a gazdik fejére nőtt. De most talán már kezd benőni a feje lágya, illetve L. idomító munkájának lassan látszik az eredménye. K., a lovarda vezetője egyébként azt mondta, hogy a holland lovak későn érnek, hát, remélem, hogy talán Luxika is beérik előbb-utóbb.

Nekem még az is sokat segített, hogy úgy néz ki, végre találtunk egy jó nyerget, mondjuk ez nagyjából a negyedik, amit próbáltam, egy 18-as Prestige. Sokat segített az ülésemen, illetve, hogy biztonságban érezzem magam. Valamelyik nap is vágtáztunk, és Luxi elkezdte letenni a fejét, illetve felpúpozni a hátát, aminek következtében én kissé kibillentem az egyensúlyomból, de aztán összeszedtem Luxit, meg magamat is, és nem estem le.

Egyébként Luxi sem ijedezik mostanában. Nem is tudom, mi kellett hozzá. Talán az alábbiak együtt:
- egészségügyi problémák kiküszöbölése (fog, csánk, fizioterápia)
- fogyás, forgácsos almolás
- táplálkozás (3x széna, 3x két fángli zab). Ha egy éve valaki aszongya, h a lovam ennyit fog enni, és ehhez képest lefogy, körberöhögöm. Most kap vmi fokhagymás anyámkínját is.
- napi idomítómunka
- kondi ebből kifolyólag
- szuper tartási körülmények, jó talaj

Jó, az alaptermészete nem fog megváltozni, mindig szemes marad, de olyan, mint az előző helyeken, hogy kipördül, és félreugrik, itt már hónapok óta nem volt. Ami persze az én lelkivilágomnak is jót tett.

Summa summárum, én lennék a legboldogabb, ha ez így maradna, mert akkor nem gondolkoznék az eladáson, és lenne egy jó lovam.

Ez még egy régebbi kép, de nem találtam újabbat, mostanában nem fényképezgetem, hanem lovagolom. :)

Szélvihar + nyereg

Gyerekek, én nem tudom, mi van, ma felültem, igaz L. után, kipróbálni egy másik nyerget. A pálya mellett közben egy traktor/markoló egy sóderkupacot pakolászott odébb, miközben orkán erejű szél fújt, illetve a karámoknál épp egy fedeztetés (!) zajlott. Ehhez képest Luxi, mint a kisangyal, a füle botját sem mozgatta. Még a félelmetes piros rúdon is átgyűrtem néhányszor. Kezdünk összecsiszolódni. Mondjuk részemről valószínűleg ez a következő zakózásig lesz így. :)

A nyereg mérete egyébként jó volt (17.5"), kicsit merev a bőre, illetve szerintem részben rálógott Luxi lapockájára, vagy mijére, amire Karin a lóterapeuta kifejezetten felhívta a figyelmemet, hogy oda kell rá figyelni. Uh még keresgélünk. De sokkal komfortosabb volt, mint L. 16"-os (!) nyerge, abban úgy érzem magam, mint majom a köszörűkövön.

A ló csontszerkezete. A lapockacsontról van szó egyébként.

Gondoltam egyébként, hogy a fedeztetésről teszek fel fényképet, de nem szeretném, hogy a face letiltsa a posztomat, uh inkább nem. :D

Kinti pálya

Amióta jó az idő - bár mondjuk nekem így is lefagy a fülem -  a kinti pályán szoktunk lenni, meg mondjuk a vírus miatt is inkább nem a fedelest használjuk. Nem akarom elkiabálni, de Luxi rengeteget javult az utóbbi időben, nem ijedezik, nem ugrik félre. Biztos, hogy a fizikoterápia, meg a forgácsos almolás is használt neki, mert fogyott, nincs akkora pocakja, sose mozgott még ennnyire élénken, mint mostanában.

Az utóbbi pár hétben én is felültem rá majdnem mindennap, először L. lelovagolja, utána én veszem át, és becsületére legyen mondva, tökéletesen viselkedik. Ha mindig ilyen lenne, nem is gondolkoznék az eladáson. Úgyhogy majd meglátjuk. Vannak amúgy érdeklődők, vicces módon csak így szájhagyomány útján, nem hirdetem sehol, de most a kijárási korlátozás miatt persze elhalasztottuk a lónézést.

Másfél év után végre kirajzolódnak Luxi bordái a háj alatt, valamint a fenekén is valami izmok kezdenek látszani. :) Illetve szépen dolgozik a hátsó lábaival is. A háttérben azok az oszlopok a készülő nagyfedeles alapja.