Rámjár itt a rúd: nem elég, hogy nincs kocsim, beteg voltam, de még a bokám is kibicsaklott a hét elején. Ma viszont már nem bírtam ló nélkül, befáslizott lábbal elbicegtem a lovardába.
Nem bántam meg: gyönyörű idő volt, napsütés, nem túl meleg, kár lett volna kihagyni. Angin ültem, a már sokszor emlegetett idősebb iskolalovunkon. Hál' istennek, mostanában semmi baja nincs, nem köhög, nem sánta, és óra végére már egész vidáman ügettünk körbe-körbe, csináltuk a lovardai alakzatokat, nagykör, kiskör, kígyóvonalak, stb.
Angiról azt kell tudni, hogy ő az őstag, a megbízható alapló, akire a futószárról épp elengedett kezdők ülnek, nyugis, megingathatatlan természete miatt. Érdekes módon ez csak a pályán mutatkozik meg, előtte és utána egy hisztikirálynő, nem szereti, ha nyergelik, félti a nyakát, fejét, óvatosan kell vele bánni. Egyedül sem szeret lenni, ragaszkodik más lovak társaságához. Valószínűleg egy előző helyén rosszul bántak vele, ez az oka. De mi kinyaljuk a fenekét, gyógynövényt kap, tápot kap, télire kiköltözött az angol boxba, ahol jobb a levegő, így nem is köhög mostanában. Ja, és angol telivér, ebből adódó gizda testalkattal, és idegrendszerrel.
Én is rajta tanultam futószáron, de mint említettem, rémesen pánikoltam magassága és teveszerű mozgása miatt. Amióta viszont 1. elmúlt a tériszonyom 2. Montyka lerakott néhányszor, nagyon értékelem Angi megbízhatóságát, mostanában őt szoktam lovagolni, remélhetőleg mindkettőnk kölcsönös megelégedésére. Nekem mindenesetre igencsak önbizalomnövelő az öreglány.
Ma is én voltam az utolsó lovas, és mikor az oktatóm bevitte az egyik lovat, egyedül maradtunk a pályán, Angika keserves nyerítéssel tiltakozott a magány ellen, de megnyugtattam, aztán vége is volt az órának.
Nem bántam meg: gyönyörű idő volt, napsütés, nem túl meleg, kár lett volna kihagyni. Angin ültem, a már sokszor emlegetett idősebb iskolalovunkon. Hál' istennek, mostanában semmi baja nincs, nem köhög, nem sánta, és óra végére már egész vidáman ügettünk körbe-körbe, csináltuk a lovardai alakzatokat, nagykör, kiskör, kígyóvonalak, stb.
Angiról azt kell tudni, hogy ő az őstag, a megbízható alapló, akire a futószárról épp elengedett kezdők ülnek, nyugis, megingathatatlan természete miatt. Érdekes módon ez csak a pályán mutatkozik meg, előtte és utána egy hisztikirálynő, nem szereti, ha nyergelik, félti a nyakát, fejét, óvatosan kell vele bánni. Egyedül sem szeret lenni, ragaszkodik más lovak társaságához. Valószínűleg egy előző helyén rosszul bántak vele, ez az oka. De mi kinyaljuk a fenekét, gyógynövényt kap, tápot kap, télire kiköltözött az angol boxba, ahol jobb a levegő, így nem is köhög mostanában. Ja, és angol telivér, ebből adódó gizda testalkattal, és idegrendszerrel.
Én is rajta tanultam futószáron, de mint említettem, rémesen pánikoltam magassága és teveszerű mozgása miatt. Amióta viszont 1. elmúlt a tériszonyom 2. Montyka lerakott néhányszor, nagyon értékelem Angi megbízhatóságát, mostanában őt szoktam lovagolni, remélhetőleg mindkettőnk kölcsönös megelégedésére. Nekem mindenesetre igencsak önbizalomnövelő az öreglány.
Ma is én voltam az utolsó lovas, és mikor az oktatóm bevitte az egyik lovat, egyedül maradtunk a pályán, Angika keserves nyerítéssel tiltakozott a magány ellen, de megnyugtattam, aztán vége is volt az órának.
Angi. Már nem ez a foszlott kötőféke van, most kapott egy szép, új, pink színűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése