Még mindig félős?

Kicsit visszakanyarodnék a blog eredeti felvetéséhez, miszerint félek-e még. Röviden: igen, de csak bizonyos szituációkban. Többek között, mint ahogy az előzőekben is írtam, Ferenczcel egyáltalán nem, sehol sem.

Viszont a múlt héten jelen voltam egy másik adásvételi folyamat első részében, amikor is az állatorvos kijött megcsinálni az ilyenkor szokásos vizsgálatot. Megvolt a fizikai ellenőrzés, a sántaságpróba (asszem a hivatalos neve a hajlítási próba, amikor a ló lábát felveszik pár percre, és utána ügetni kell). Utána kivittük a lovat a körkarámba, és mivel nem volt épp kéznél futószár, szabadon elengedtük, lépett, ügetett, vágtázott, és valahogy a vágtázásnál úgy belelkesedett, hogy nem akarta abbahagyni, nem lehetett megállítani. Végül is egy fűcsomóval kenyerezték le. Én mondtam, hogy hadd menjen, ha akar, de a nálam hozzámértőbbek azon aggódtak, hogy megsérül a lába.

Na, amikor azt láttam, hogy a teljesen bekattant ló körbe-körbe vágtázik a karámban, úgy, hogy előtte egész héten mozgott egyébként, csak a vizsgálat miatt délelőtt nem engedték ki a boxból, és után ott állt úgy leizzadva, hogy az összes ér ki volt dagadva a mellkasán, akkor aszontam, hogy na ez már nekem sok. Persze teljesen egyetértek azzal, amit az állatorvos mondott, hogy ennek örülni kell, ha egy ló ilyen lelkes, de én biztos, hogy nem tudtam volna mit kezdeni vele.

Szóval mindenkinek a saját igényei szerint. :) Nekem 47 évesen bőven elég a szintén kicsit berozsdásodott Ferencz.

Jobb hírek

Fecóka még mindig össze van szakadva kissé, de megnézettem állatorvossal. A verdikt: semmi komolyabb baja, azon kívül, hogy öreg, ill van egy hasi sérve a régebbi kólikaműtét miatt. A vérképe jó, a lábai olyanok, amilyenek, de korának megfelelő állapotúak, nem sánta, a háta nem fáj, a szíve rendben van, a tüdeje tiszta. Lehet neki adni idős lovaknak való tápot, ill. ha nem hízik, akkor szénapelletet. Mostanában egy füvesebb karámban van, az is jót tesz neki. Elkezdtem kíméletesen mozgatni két hét pihenő után, futószárazgatunk, sétálunk.

Illetve a nagy hír: beszéltem a gazdájával, aki azt mondta, hogy ha tényleg komolyan gondolom, akkor lepapírozzuk, és nekem ajándékozza a lovat!!! :)

Sokat gondolkoztam ezen, hogy bevállaljak-e egy 24 éves jószágot, de az állatorvosi vizsgálat eredménye megerősített benne. Még ha csak 1-2 évre is jó esetben, de így tudok neki egy szép öregkort biztosítani, és most meg is engedhetem magamnak a havi bértartás költségeit. Egyrészt borzasztóan hálás vagyok neki, hogy a segítségével visszanyertem az önbizalmamat, másrészt meg őt minden körülmények között tudom kezelni, nem félek, hogy megijed, elrohan, bekattan, maximálisan megbízom benne.

Jövő héten beszámolok a fejleményekről.

Változások

Nem nagyon tudtam rászánni magam az írásra, mert sajnos a héten nem jó híreket kaptam: Fecóka eléggé le van fogyva már megint, emiatt most nem lovagolom. :( Nem tudom, hogy lesz-e még rá lehetőségem, mindenesetre most regenerálódik, a lovarda egyik legelőszerű karámjában van, illetve a takarmányozásán is változtattak. A gazdájával is konzultáltunk, de ha nem javul 1-2 héten belül, akkor állatorvos.

Sokat olvasgattam ebben a témában, a Racionál Horsemanship nevű csajnak vagy egy szintén sovány idős lova, ő írt nagyon jókat erről.

El tudjátok képzelni, hogy mennyire megviselt az ügy, de reméljük a legjobbakat!

Mindenesetre ez azzal járt, hogy visszaültem az iskolalovainkra, hát ég, és föld volt a félévvel ezelőtti állpotomhoz képest. Ferenczen rengeteget fejlődött az önbizalmam, egyáltalán nem félek Angel vágtájától, és valahogy egészen más, természetes érzés lovon ülni. Lehet, hogy ez az ún. lovasérzés? Nem nagyon tudom megfogalmazni.

Mit értem el?

Pár napos kihagyás után mentem ki ma a lovardába, valami nyári gyomorrontással kínlódtam, és ilyenkor az embernek megmozdulni sincs kedve, nemhogy lóra ülni. Hű Ferenczem kissé rezignáltan várt a karámban, először úgy tűnt, hogy nem sok kedve van az aktivitáshoz. De amikor lementünk a nagypályára, felélénkült. Éppen kinn volt a locsoló, kaptunk pont egy spriccet az arcunkba. Ferencz természetesen ezen is csak méltatlankodva rázta a fejét. Egy jó háromnegyed órát kocogtunk, bemelegítéssel, lesétálással együtt, nagykörök, egyívű kígyóvonalak, átváltások, két félpályát vágtáztunk. Ja, meg csináltam hátraléptetést is, ugyanis belém vágott a felismerés, hogy ezt még az életben nem próbáltam Ferenczcel. Először nem nagyon esett le neki, hogy mit akarok, de másodjára nagyon szépen megcsinálta, biztos egyérteműbb volt a segítségem. 

Gondolkoztam a Ferencz színén: az útlevelében fekete van, és télen tényleg teljesen fekete, de nyárra kicsit sötétpej-szerűre fakul. Ez a nyári fekete? :) Inkább nyári pej.

Utána a szokásos rutin: patamosás, Hippo Sol, légyspray, farokkenegetés, legelés, répa. Van szegénynek már hónapok óta valami ekcémája a farkánál, ami hol jobb, hol rosszabb. Jelenleg Pimafucort krémmel kenegetem, meg körömvirággal, ez talán használ. Nem férges, még mielőtt valaki rákérdez, egyrészt állományszintű féreghajtás van nálunk, másrészt látta állatorvos, ő írta fel a krémet. Ugyanaz, aki már évek óta kezeli, meg a fogreszelést is ő csinálta.

Visszagondolva az elmúlt fél évre, végül is eljutottam Ferencz segítségével odáig, hogy teljesen önállóan pucolok, nyergelek, foglalkozom a lóval, három jármódban biztosan közlekedek. Persze mindig vannak tanulnivalók, de most már be mernék vállalni egy hasonlóan jó természetű, idősebb lovat első saját lónak. 2013 novemberében ültem életemben először lovon, 2015 karácsonyától lovagolok itt Csömörön rendszeresen, végül is 2.5 év alatt jutottam el erre a szintre. 

Természetesen amíg Fecó lovagolható, addig nagyon jól elvagyok vele is. Egyelőre nem érzem úgy, hogy újabb kihívásokra vágynék. Baby steps, ahogy Denny Emerson, kedvenc 75 éves amerikai olimpiai bajnokom, Némethy Bertalan tanítványa szokta mondani, fő a fokozatosság.

Első felülésem.

Önállóan Ferenczcel

Ma szabin voltam, és hosszasan tipródtam délelőtt, hogy kimenjek-e, ugyanis nagyon erősen tűzött a nap. Se magamat, se Ferenczet nem akartam egészségügyi kockázatnak kitenni. Ámde dél körül elborult, na, mondom, menjünk ki.

Ez mondjuk csak azért hírértékű, mert eddig mindig úgy ültem fel, hogy ott volt másvalaki is a pályán, edzőm, lovastársak. Úgy már foglalkoztam sokszor Ferenczcel, hogy önállóan körkarám, sétáltatás, de egyedül még nem ültem fel rá. Azért most is vittem pszichés segítségnek egy unokaöcsöt.

Lepucoltam, felnyergeltem, nagyon kellemesen edzettünk. Volt még a pályán egy eddig ismeretlen lovastársam is, akivel barátságosan elbeszélgettünk lovaglás közben, de ő hamarabb végzett, mi még egy jó húsz percet elvoltunk. Léptünk, ügettünk, kicsit vágtáztunk, nagyköröket, átlóváltásokat csináltunk, a végén lesétáltam. Fecóka továbbra is energikus.

Utána a szokásos rutin, trágyaszedés (unokaöcsnek itt is kösz), patamosás, leszivacsolás, patazsír, legelés. Szóval kellemes délutánt töltöttünk együtt, a végén egy kiló répa társaságában visszatettem a karámba.