Egy másik blogon olvastam, hogy minden blogger évet értékel, hát tessék. Először elkezdtem pozitívumokra, és negatívumokra osztani, de maradjunk mindig pozitívak, és igazából a kellemetlenebb dolgokban is mindig van valami jó, vagy tanulságos.
1. Először is elindítottam ezt a blogot februárban, írtam bele több, mint 30 bejegyzést.
2. Merek vágtázni. Nem mondom, hogy jól, vagy szabályosan, de határozottan ki merem jelenteni, hogy vágtázok, és nemcsak Montyn, a 140 centis varrógépen, hanem nagylovakon is. Azt hiszem, aktuális az újabb torta az edzőmnek. :) Az elsőt a Montys vágta után kapta.
3. Nem történt velem baleset az év során, leestem egypárszor, de hál' istennek, semmi komoly sérülésem nem volt. (Nem akartam írni itt, de most már elmondom: akkorát taknyoltunk Angellel valamelyik nap, mint az ólajtó, ki kellett ugyanis menni rövid időre a fedelesből, és le volt fagyva a kinti pálya, amit a hó alatt nem vettem észre, rámentünk, és szegény Angi elesett, állítólag úgy nézett ki, mint a rajzfilmeken, szétcsúsztak a lábai, szerencsére senkinek nem lett semmi baja. Utána kérdezték a többiek, hogy a csikós programot gyakoroljuk-e.) Maradjon is így!
4. Elmúlt a tériszonyom a lovon. A sástói kilátó legfelső szintjére továbbra sem merek felmenni. :)
5. Monty, a fjord helyett nagylovakon ülök, ami részben mindenképpen jó, részben rossz, mert jó lenne, ha Monty nem lenne ijedős, ill. ki tudnám ülni ezeket az alkalmakat, de egyelőre ezzel is elégedett vagyok.
6. Fontolgattam a lóvásárlást, de elvetettem, egyelőre maradok az iskolalovaknál, és a saját önbizalmam növelésén dolgozom a megbízható Ferenczcel, és Angival.
7. Sok fantasztikus embert megismertem a lovaglás kapcsán, új barátokat is szereztem, ami nálam nagy szó. Elsősorban az eddigi edzőimnek szeretnék köszönetet mondani, lovastársaimnak, és más lovasoknak, akikkel nem találkoztam volna a lovak nélkül.
Plusz 1: Végül, de nem utolsó sorban hálás vagyok azoknak a lovaknak, akikkel eddig bármilyen szinten, rövidebb, vagy hosszabb időre összehozott a sors.
A vége kicsit hálaadás-szerű lett, de nem baj, sőt!
1. Először is elindítottam ezt a blogot februárban, írtam bele több, mint 30 bejegyzést.
2. Merek vágtázni. Nem mondom, hogy jól, vagy szabályosan, de határozottan ki merem jelenteni, hogy vágtázok, és nemcsak Montyn, a 140 centis varrógépen, hanem nagylovakon is. Azt hiszem, aktuális az újabb torta az edzőmnek. :) Az elsőt a Montys vágta után kapta.
3. Nem történt velem baleset az év során, leestem egypárszor, de hál' istennek, semmi komoly sérülésem nem volt. (Nem akartam írni itt, de most már elmondom: akkorát taknyoltunk Angellel valamelyik nap, mint az ólajtó, ki kellett ugyanis menni rövid időre a fedelesből, és le volt fagyva a kinti pálya, amit a hó alatt nem vettem észre, rámentünk, és szegény Angi elesett, állítólag úgy nézett ki, mint a rajzfilmeken, szétcsúsztak a lábai, szerencsére senkinek nem lett semmi baja. Utána kérdezték a többiek, hogy a csikós programot gyakoroljuk-e.) Maradjon is így!
4. Elmúlt a tériszonyom a lovon. A sástói kilátó legfelső szintjére továbbra sem merek felmenni. :)
Elfehéredő ujjakkal kapaszkodom a sástói kilátó második szintjén
5. Monty, a fjord helyett nagylovakon ülök, ami részben mindenképpen jó, részben rossz, mert jó lenne, ha Monty nem lenne ijedős, ill. ki tudnám ülni ezeket az alkalmakat, de egyelőre ezzel is elégedett vagyok.
6. Fontolgattam a lóvásárlást, de elvetettem, egyelőre maradok az iskolalovaknál, és a saját önbizalmam növelésén dolgozom a megbízható Ferenczcel, és Angival.
7. Sok fantasztikus embert megismertem a lovaglás kapcsán, új barátokat is szereztem, ami nálam nagy szó. Elsősorban az eddigi edzőimnek szeretnék köszönetet mondani, lovastársaimnak, és más lovasoknak, akikkel nem találkoztam volna a lovak nélkül.
Plusz 1: Végül, de nem utolsó sorban hálás vagyok azoknak a lovaknak, akikkel eddig bármilyen szinten, rövidebb, vagy hosszabb időre összehozott a sors.
A vége kicsit hálaadás-szerű lett, de nem baj, sőt!
Ez a kép még tavasszal készült, közvetlenül azután, hogy Monty teljes 400 kilójával a lábamra lépett, úgyhogy a mosolyom nem teljesen őszinte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése