Volt egy nagyon jó élményem a héten. Be kellett ugranom a Tatiba (Nemzeti Lovarda) lótápért Krisztiánéknak. Elég nagy nyüzsi volt, éppen mesterségesen megtermékenyítettek egy kancát, meg mének is vártak ott a sorukra. Mikor bepakolták a zsákokat, mondtam az egyik lovásznak, aki egy ménnel várakozott, hogy menjenek kicsit távolabb, mert ott fogok megfordulni a kocsival. Odébb is vezette, de a ló közben véletlenül belegabalyodott egy slagba, ami a földön feküdt, és elkezdte rángatni a lábát, félő volt, hogy bepánikol.
Mivel én voltam a legközelebb, odaugrottam, lehajoltam, és mikor a ló felemelte a patáját, gyorsan kihúztam alóla a slagot, és az egész tekercset odébbvittem. Ez így most elmondva nem hangzik olyan nagy etvasznak, de tök jó érzés volt, hogy felismertem egy veszélyes helyzetet, gyorsan cselekedtem, és ezzel megoldódott a probléma. Utána az ott jelen levők (állatorvos, lovas boltos csaj, lovász, lótulajdonos) is tisztelettel és elismerően néztek, és nagyon megköszönték a segítségemet.
Igazából ennek azért örülök nagyon, mert egyrészt kezdek lovas módra gondolkodni, másrészt meg nem ijedtem meg. Régebben ilyen szituációkban az volt az első reakcióm, hogy gyorsan elszaladtam minél messzebbre, nehogy a ló ijedtében nekem jöjjön, megrúgjon véletlenül, stb.
Csak fejlődök!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése