Már nem félős?

Éppen azt akartam írni, hogy lassan okafogyottá válik a "félős" jelző, de azért van még olyan szituáció, amikor befosok. Valamelyik nap is éppen Luxit tutujgattam csak úgy a boxablakon keresztül, amikor is megijedt egy ló a folyosón, és felénk szaladt. Én, ahelyett, hogy bátran eléálltam volna, azzal a lendülettel ugrottam be a Luxi boxába. :D Mentségemre legyen mondva, hogy Laci is ott volt, úgyhogy inkább rá számítottam ló-megfékezés szempontjából. Ugyanakkor utólag nagyon megörültem annak, hogy mi az első gondolatom egy ilyen vészhelyzetben? Bemenekülni a lovamhoz, ami szintén nem egy életbiztosítás ilyenkor, de Luxiban 100%-ig megbízok.

Ja, a terepünket nem is meséltem! Kimentünk egy lovastársammal részemről először itt Dunavarsányban. A gázabb szakaszokon szerencsésen túl is estünk (lakott terület, kutyák, flexelők, stb), épp fényképezkedni kezdtünk, amikor is megjelent egy autó a hátunk mögött. Félreálltunk, hogy elengedjük, mire a két ló megijedt, és mint a galoppon, kilőttek előre. Én leestem, Luxi megállt egy idő után, körülnézett, szaglászott, aztán mikor becélozta, hogy hol a lovarda, akkor nyílegyenesen hazarohant a méneshez, gyalogolhattam utána másfél kilométert a szántóföldön keresztül. Mire befutottam, Laci már le is mosta a lábát, ott várt a patamosóban kidülledt szemekkel.

Egyébként ez a Zandona mellény egy csoda, még fektemben megállapítottam, hogy össze sem lehet hasonlítani azzal, mikor mellény nélkül estem, igaz, puha is volt a talaj. Semmi bajom nem lett.

A következő lóra ülésnél még fostam egy kicsit, de már teljesen elmúlt. Szerintem többet kell esnem, és akkor nem lesz ez a trauma-jellege. Laci és Krisztián egyébként megállapították, hogy "beállítottuk a lovakat a rajtgépbe", értsd: ilyen esetekben fejjel az ijesztő tárgy felé kell fordítani a lovat, egyrészt, hogy ne a háta mögül jöjjön a zaj, másrészt pláne nem a nyílt mező irányába, ahová el tud szaladni. Na de most már ezt is megtanultam, legközelebb nem így csinálom!

Daniel fotója a Pexels oldaláról