Nyereg 2.1

Eléggé beleástam magam ebbe a nyeregillesztésbe. Először is lemértem Luxi marját egy ilyen drótszerű cucc segítségével, ld. Krausz Centrál. Utána megpróbáltam megállapítani, hogy a jelenlegi nyergünk milyen méretű. A 18" még oké is volt, de a 34-es marvas méret egyáltalán nem stimmelt.Lehet, hogy valamit nem jó helyen mértem. Mindenesetre a méretei alapján Luxinak tényleg elég lenne egy 30-31-es nyereg.

Közben egyeztettem a Krausz Centrállal, kiderült, hogy a Prestige nyergek méretéből le kell vonni kettőt, tehát egy 34-es Prestige kb. egy 32-es normál méretnek felel meg.

Mondjuk erről is megoszlanak a vélemények, hogy melyik nyereg az átlagos, a különböző források kevés dologban képesek megegyezni. Ezek közül a legbiztosabb a nyereg lovashoz passzoló mérete. Találtam egy jó kalkulátort (kell konvertálni is az inch és centi között, uh azt is mellékelem), ahol le lehet mérni, hogy neked mekkora nyeregre van szükséged. Ennek alapján én a 17-17.5" határán vagyok, szerintem én is fogytam fenékből. :) 

Hogyan határozzuk meg a számunkra megfelelő nyeregméretet

https://www.farmhousetack.com/blogs/barn-blog/how-to-measure-for-an-english-saddle

Summa summárum, a nyergeknél is az van, mint a számítástechnikában: nincs egy egységes méretezés, mindig mérjük le a lovat is, meg a nyerget is, és próbáljuk a lóra. Aztán még az is jön, hogy nekünk mennyire kényelmes. Én pl. küldtem már vissza Kentaur Naxost, mert megfájdult tőle a derekam. A Stübben Artus, amit meg most próbáltunk a felestartómmal, nyomta az intim részeinket. :)

Ja, még azon akadtam ki, hogy minden tiszteletem a díjugratóké, de ezek itt konkrétan nem foglalkoznak a nyereg méretezésével, minden lóra ugyanazt rakják.... No comment. Rám is mindig ilyen nagy szemekkel néznek, hogy mit méregetem a lovam. Azt tudom elképzelni, hogy nagyon jó minőségű, kivágott, magas, széles gerinccsatornájú nyergeik vannak, amik nagyjából illeszkednek a lovakra, illetve úgyis mindenki Winderen nyeregemelőt használ.

A másik meg, hogy bocsi, de ezek a sportlovak olyanok, mint egy görög dráma: mindenki a saját maga testvére és nagyszülője egyszerre, iszonyúan beltenyésztettek. Ebből kifolyólag kb ugyanúgy is néznek ki, ugyanolyan vagy hasonló alkatúak, azért jó rájuk ugyanaz a nyereg. A beltenyészetről amúgy is akartam írni, de ez már ahogy mondani szokták, szétfeszítené e tanulmány kereteit. :)

Luxi ebből a szempontból nem igazi tisztavérű, anyai oldalon nagy adag nóniusz is van benne, annak minden előnyével, és hátrányával. Mondjuk ő a sportlovaktól a gyenge idegrendszert örökölte, a nóniusztól meg a nagy böhöm termetét, és a keményfejűséget, úgyhogy mindenhonnan a legrosszabbat! :D

Nyereg 2.0

Nem volt lelkierőm írni, gyakorlatilag két hónapon keresztül betegeskedtem. Már nagyjából összeszedtem magam a rémes szeptember-október után, bár a mandulagyulladásom után még fel is fáztam. Orvos unokatesóm szerint simán lehet, hogy Covid volt, és annak az utóhatását nyögjük. Laci azóta is krákog. 

Kb. heti 3 alkalommal lovagolok mostanában. Az ülésem meg az egyensúlyom sokat javult, Luxinak több megijedését, bakolászását kiültem. Bár Laci szerint Luxi 1. nem ijedezik 2. nem bakol, csak "bohóckodik". Hát öööö.

Olvasom itt a régebbi bejegyzéseimet, hihetetlen, hogy mit nyavalyogtam itt össze, eladjam, ne adjam, tudok vágtázni, nem tudok vágtázni, stb. Nem mintha most tudnék vágtázni, de azért már alakul. Mostanában valahogy kevésbé "lelkizősen" állok hozzá a dolgokhoz.

Amióta eljött Laci Dunavarsányból, rá lett parancsolva a lovászokra, hogy kevés szénát adjanak Luxinak, mert hízásra hajlamos (ott ugye ő etetett). Ebből kifolyólag Luxika lefogyta az ún. szénahasát, illetve mivel Laci kevesebbet nyúzza, a háta izomtömegéből is vesztett. A fentieknek az lett a következménye, hogy elkezdett hátracsúszni a nyerge. Megnézettem Krisztiánnal, aki mondta, hogy tényleg kifogyott belőle. Úgyhogy most egyelőre Laci kisebb nyergét használom, a Prestige-t meg meghirdettem. Kéne valami hasonló, de vékonyabb lovakra való nyereg.

Tőlük vettem eredetileg is a nyerget, illetve a ló hátának mérése c. bejegyzést tanulmányoztam hosszasan:
https://krauszcentral.hu/lo-hatanak-merese-otthon.html

Egyéb hírek: a csikók el lettek választva, jelenleg egy idősebb herélt bébiszitteli őket, iszonyú cukik! Majd csinálok képeket.

Ugyanitt 18"/34-es Prestige Silver Star ugró-univ nyereg eladó. :)

Szülinap

Ma lettem 50 éves. :) Ennek örömére kimentünk Luxihoz Alízzal (felestartó). Laci már több, mint egy hete nincs itthon, ez alatt az idő alatt majdnem mindennap voltam kinn Luxinál, kivéve tegnap, mert addigra kiplattyantam. De ma már újult erővel vetettem bele magam a lovazásba.

Az elmúlt hétnek az volt a nagy tanulsága, hogy Laci nélkül is boldogulok egyedül, viszont Alíz nélkül nem ment volna. Egyszerűen fizikailag nem bírom a mindennapi lovaglást. Szóval nagyon jó ez így, hogy a továbbiakban váltjuk egymást, igyekszem majd kétnaponta menni, illetve igazodunk az egymás programjaihoz.

Egyébként nincs itthon a macska, cincognak az egerek: voltunk terepen, illetve ma felültem nyereg nélkül. Luxi mintaszerűem viselkedett. Nagyon kellemes, széles háta van, de sajnos a gerince rohadt kényelmetlen, úgyhogy nem erőltettem a tanügetést, csak sétálgattunk. Rengeteget javult az ülésem amúgy! Terepen is tök normális volt, Alízzal ügettek, vágtáztak itt a karámok mögötti mezőn. Hát, nem az az elrohanós típus. :)

Ch-ch-ch-changes!

Ez egy David Bowie-szám címe: változások. Annyi változás van, hogy Laci kapott egy másik munkát, augusztus végéig külföldön dolgozik, díjugrató pályákat építenek versenyeken, most éppen Brüsszel mellett. Úgyhogy Luxika menedzselése rám maradt. Szerencsére van segítségem, az új felestartó leány, aki kevésbé gyakorlott lovas, viszont fiatal, és vagány. Úgyhogy ketten pont jól kiegészítjük egymást.

Egyelőre az első időszakban betanulásként együtt megyünk, megmutatom, hogy mi hol van, hogy kell Luxit ápolni, nyergelni, stb. Ilyenkor derül ki, hogy mennyire igaza volt Lacinak, amikor iszonyú szigorúan megkövetelte tőlem a maximális odafigyelést a ló szerelése, lenyergelése, ápolása kapcsán, mert annyira belém verte ezeket, hogy most simán meg tudom egyedül csinálni, és át is adni. Pedig nagyon utáltam szegényt annak idején emiatt, tényleg, mint egy zupás őrmester, katonai pontossággal kellett mindent csinálnom.

A bemelegítő, átmozgató gyakorlatokkal én kezdek Luxival, ezeket még meg kell Alíznak tanulni, utána átadom, ő viszont sokkal határozottabban vágtázik pl. vele, mint én. Szóval jó csapat vagyunk.

Luxi mindezeket rezignáltan fogadja, beletörődött, hogy mikor nincs itt a kis ember, akkor a két csaj nyaggatja. 😀

A változatosság kedvéért egy kis David Bowie. A szám egyébként '72-es. (!)

Szabi

Egy hete vagyok szabadságon, és nagyjából mostanra kezdem kipihenni magam. Igyekeztem sokat lovagolni, és úgy látszik, kezdek ráérezni erre a vágtára: legalább már a beugratás megy. Az a helyzet, hogy én szegény Ferenczemen szocializálódtam, aki olyan finom segítségekre reagált, hogy Zsolt az előző edzőm annyit mondott, hogy: - Csak gondolj arra, hogy vágtázol. - és Ferencz beugrott. Luxi viszont nem ilyen érzékeny lélek, erőteljesen oldalba kell bökni, és asszem, én ezt nem csináltam elég határozottan. De most már nagyjából működik.

Az ügetésemre még Laci is azt mondja, hogy rendben van, úgyhogy nincs más hátra, mint előre. Még 3 hétig szabin vagyok, ezt nem győzöm elégszer hangoztatni, nagyon nagy szükségem volt főleg a szellemi pihenésre. Horvátországba is megyünk egy hétre augusztusban, aminek szintén nagyon örülök, mert tavaly csak három napra tudtunk elmenni belföldre részben a covid miatt. 

Nem tudok sajnos új képet/videót feltenni magamról, mert sajna sose készül rólam, de most már tényleg megkérem Lacit, hogy videózzon le, legalább lássam a fejlődést. Sőt, még azt is mondta, hogy kimehetek terepre, juhú!

Tegnap volt egy leány megnézni Luxit mint esetleges felestartó, meglátjuk! Van rá érdeklődés hál' istennek, viszonylag kevés ugrólovat kínálnak ugyanis felesre.

Macskássyék a lovardában.

A múltkor egy állatorvos lovas anyukával elkaptuk a kandúrokat, és négyet (!) ivartalanítottunk. A lánymacskákat meg elviszi majd a rendelőbe. A felelős állattartás híve vagyok.

Eseménytelen

Nem sok mindenről tudok beszámolni: lovagolok, minden oké. Azért nem is nagyon írok mostanában, illetve még munkaügyekben volt egy nagy határidőm júli 15-én, azóta pihenem ki a fáradalmakat. Hál' istennek, most jön a nyár, leállnak a projektek, remélem, augusztus végéig semmi dolgom nem lesz.

Lovaglásilag a következők vannak.

• sajnos lepattant a felestartóm, úgyhogy most se pénz, se segítség
• az ügetés, irányítás már nagyon jól megy
• a vágtázásban annyit fejlődtem, hogy Luxi beugrik ugyan, de ha szárat adok, akkor leáll. Illetve ha meg erősebben fogom a szárat, akkor be se ugrik. A kettő között kéne valami üdvös átmenetet megtalálni.
• Luxika egyre jobb, kap egy gyógynövényes antistressz-készítményt is, úgyhogy tök laza, semmi ijedezés, kicsattan az egészségtől, érdeklődő, barátságos, jó fej, szépen ugrik Lacival.
• a kis póni azóta sem ellett meg, úgyhogy már arra gyanakszunk, hogy simán dagadt. 
• Gülüke (Forcsi), már majdnem teljesen kiszürkült, a csikók nőnek, mintha húznák őket.

Most az a tervem, hogy minél többet igyekszem lovagoni, és azt a nyomorult vágtát elsajátítani a nyár végéig. Laci ugyanis addig nem akar kiengedni terepre, amíg 2-2 kört nem tudok vágtázni mindkét kézre. Én nem értem, hogy miért nem megy, mikor már tavaly is tudtam önállóan csinálni. Laci szerint rástresszelek. Nekem is kéne szedni a gyógynövényes antistressz-készítményt!

Ménes

Akartam már régebben is írni a ménesről. Itt a lovardában kétféle tartásban vannak a lovak: istállós+karámos, illetve ménesi ridegben. Istállóban vannak a napi munkában levő sportlovak, megnyírva, fitten, kulturáltan, tisztán, patamosó, szolárium, fodrász, kozmetika. 😁 A ménesben vannak a vemhes kancák, csikók, illetve a sérült, vagy idősebb állatok. Nálunk ugyanis ha egy ló bármilyen okból nem tud versenyezni, nem lehet lovagolni, akkor fel sem merül, hogy eladják, megy tenyésztésbe, vagy nyugdíjba a ménesbe. A méncsikók külön vannak karámozva.

Kivételt képez ez alól egy kis welsh póni csődör, aki magasságából adódóan nem jelent veszélyt a kancákra. 😃 Krisztián ajándékba kapta egy ismerős lovas házaspártól, mint utóbb kiderült, nem véletlenül, ugyanis tipikus póni, egy iszonyú rossz természetű agresszív kis genya. Először a rangsor alján foglalt helyet, de aztán szívós, kitartó munkával felküzdötte magát, nem törődve a rúgásokkal, és most meg van róla győződve, hogy ő az egyetlen csődör a ménesben, amiben igaza is van. Jön, megy, intézkedik, fellép, szemmel tartja a herélteket, udvarol a kancáknak. A két vezérkancát azért elkerüli.

Időközben egy pónilánnyal bővült a ménes, és beteljesedett közöttük a románc: szemmel láthatóvá vált, hogy a kis pónikanca vemhes. Ahogy közeledik az ellés ideje, külön karámba került. Ezt a társaságot én csak szülészet-nőgyógyászatnak hívom, illetve leginkább ovinak, ugyanis a tavasszal született két csikó is külön-külön karámban van az anyjával, ugyanis az egyik anyakanca veri a másikat.  Úgyhogy a kis póni a szelídebb kancával és csikajával van együtt. Most várjuk, hogy mikor következik be az örvendetes családi esemény.

Még egy sztori a pónikról: abban a pillanatban, ahogy a pónilány megérkezett, lepaktáltak a pónicsődörrel, és megszöktek, átbújtak a villanypásztor alatt. Laciék hozták vissza őket a szemben levő ipartelep udvaráról nem kis nehézségek közepette. Úgy elképzeltem, ahogy mondja a csődörpóni a kancának: -Te figyelj, te vagy itt a legjobb csaj, ezek mind olyan nagyok. Lógjunk meg!

Szerintem Bonnie és Clydenak kellett volna őket hívni. Elképesztő egyébként, hogy amíg egyedül volt a kis csődör, esze ágában sem volt dezertálni, csak ahogy összekerült egy fajtatársával. Laci szerint, aki egy nagyon reális ember, ne antropomorfizáljam az állatokat. De olyan aranyosak!

Célok

A múltkori megijedős terepezés után Laci azt a feltételt szabta, hogy ha tudok 2-2- kört vágtázni mindkét kézre egyfolytában, akkor mehetek ki terepre. Bevallom ugyanis töredelmesen, hogy egyszerűen kifogy belőlem a szusz. Sokkal fittebbnek kéne lennem. Meg mondjuk Luxi sem az a ló, akit nem lehet visszafogni vágtában: folyamatosan hajtani kell, különben leáll. A beugratás már megy, ezt részben jól begyakoroltuk futószáron, részben állatorvosi tanácsra sokat bemelegítünk, így Luxi elengedettebb, lazább lesz. Megnézettem ugyanis dokival Luxit, és ezt javasolta. Úgyhogy most ez a célom, igyekszem én is többet mozogni, gyalogolni, kardiógyakorlatokat végezni. Majd beszámolok a fejleményekről.

Most, hogy így leírom és visszaolvasom, egészen vicces, hogy mennyire hasonlítunk egymásra Luxival: idősebb, lusta, edzetlen, ijedős, szeret enni. 😃 Erről egy régebbi beszélgetés jut eszembe, amit kihallgattam két lovas lány között:

(lovas lány 1 ábrándosan):- Azt mondják, hogy a lovak hasonlítanak a gazdájukra.
(lovas lány 2 dühösen): - Igen? Akkor én is egy ilyen sunyi köcsög vagyok?

Már nem félős?

Éppen azt akartam írni, hogy lassan okafogyottá válik a "félős" jelző, de azért van még olyan szituáció, amikor befosok. Valamelyik nap is éppen Luxit tutujgattam csak úgy a boxablakon keresztül, amikor is megijedt egy ló a folyosón, és felénk szaladt. Én, ahelyett, hogy bátran eléálltam volna, azzal a lendülettel ugrottam be a Luxi boxába. :D Mentségemre legyen mondva, hogy Laci is ott volt, úgyhogy inkább rá számítottam ló-megfékezés szempontjából. Ugyanakkor utólag nagyon megörültem annak, hogy mi az első gondolatom egy ilyen vészhelyzetben? Bemenekülni a lovamhoz, ami szintén nem egy életbiztosítás ilyenkor, de Luxiban 100%-ig megbízok.

Ja, a terepünket nem is meséltem! Kimentünk egy lovastársammal részemről először itt Dunavarsányban. A gázabb szakaszokon szerencsésen túl is estünk (lakott terület, kutyák, flexelők, stb), épp fényképezkedni kezdtünk, amikor is megjelent egy autó a hátunk mögött. Félreálltunk, hogy elengedjük, mire a két ló megijedt, és mint a galoppon, kilőttek előre. Én leestem, Luxi megállt egy idő után, körülnézett, szaglászott, aztán mikor becélozta, hogy hol a lovarda, akkor nyílegyenesen hazarohant a méneshez, gyalogolhattam utána másfél kilométert a szántóföldön keresztül. Mire befutottam, Laci már le is mosta a lábát, ott várt a patamosóban kidülledt szemekkel.

Egyébként ez a Zandona mellény egy csoda, még fektemben megállapítottam, hogy össze sem lehet hasonlítani azzal, mikor mellény nélkül estem, igaz, puha is volt a talaj. Semmi bajom nem lett.

A következő lóra ülésnél még fostam egy kicsit, de már teljesen elmúlt. Szerintem többet kell esnem, és akkor nem lesz ez a trauma-jellege. Laci és Krisztián egyébként megállapították, hogy "beállítottuk a lovakat a rajtgépbe", értsd: ilyen esetekben fejjel az ijesztő tárgy felé kell fordítani a lovat, egyrészt, hogy ne a háta mögül jöjjön a zaj, másrészt pláne nem a nyílt mező irányába, ahová el tud szaladni. Na de most már ezt is megtanultam, legközelebb nem így csinálom!

Daniel fotója a Pexels oldaláról

Lehet, hogy tényleg lovas leszek?

Volt egy nagyon jó élményem a héten. Be kellett ugranom a Tatiba (Nemzeti Lovarda) lótápért Krisztiánéknak. Elég nagy nyüzsi volt, éppen mesterségesen megtermékenyítettek egy kancát, meg mének is vártak ott a sorukra. Mikor bepakolták a zsákokat, mondtam az egyik lovásznak, aki egy ménnel várakozott, hogy menjenek kicsit távolabb, mert ott fogok megfordulni a kocsival. Odébb is vezette, de a ló közben véletlenül belegabalyodott egy slagba, ami a földön feküdt, és elkezdte rángatni a lábát, félő volt, hogy bepánikol. 

Mivel én voltam a legközelebb, odaugrottam, lehajoltam, és mikor a ló felemelte a patáját, gyorsan kihúztam alóla a slagot, és az egész tekercset odébbvittem. Ez így most elmondva nem hangzik olyan nagy etvasznak, de tök jó érzés volt, hogy felismertem egy veszélyes helyzetet, gyorsan cselekedtem, és ezzel megoldódott a probléma. Utána az ott jelen levők (állatorvos, lovas boltos csaj, lovász, lótulajdonos) is tisztelettel és elismerően néztek, és nagyon megköszönték a segítségemet.

Igazából ennek azért örülök nagyon, mert egyrészt kezdek lovas módra gondolkodni, másrészt meg nem ijedtem meg. Régebben ilyen szituációkban az volt az első reakcióm, hogy gyorsan elszaladtam minél messzebbre, nehogy a ló ijedtében nekem jöjjön, megrúgjon véletlenül, stb.

Csak fejlődök!

Vissza az alapokhoz: Az futószárazásrul

Úgy tűnik, belassultam, havonta írok egy posztot. Nem baj, felgyűlik legalább néhány téma.

Laci visszarakott futószárra, hogy javítsa az ülésemet. Ez köszönőviszonyban sincs azzal a futószárazással, amikor először ültem lovon. Kb. úgy viszonyul hozzá, mint amikor a kisgyerek járni tanul, mondjuk a modelleknek a kifutón való végigsuhanásához. Először is q gyorsan üget Luxi, nekem pedig ilyen nüanszokra kell figyelnem, hogy mélyen üljek, lábtartás, kezem függtelen, és közben körön is tartsam a lovat. A múltkori "gyökeres" posztom, mármint hogy Laci szerint Luxi egy igazi gyökér, abból eredt, hogy az egyik alkalommal Luxika futószárazás közben eliramodott, ugyan közös erővel megfékeztük, viszont beleszaladtunk a korlátba, ahol is Laci szerint "vergődni" kezdett, én ezt ugrándozásnak érzékeltem. De aztán szerencsésen lenyugodott, és nem is estem le közben.

Laci attól tart, hogy valami fizikai baja lehet, fáj a háta, esetleg a foga, úgyhogy tervbe van véve egy állatorvosi vizsgálat is. Tudjátok, amikor a ló "rossz", akkor egyből a fájdalmat kell kizárni, csak utána gondolunk viselkedési problémára.

Egyébként Luxi amióta itt vagyunk, nem ment futószáron, csak nyereg alatt párszor, úgyhogy ahhoz képest egész jól tűri. Ezek a vagány ugrólovasok itt nem futószáraznak valamilyen oknál fogva, csak állatorvosi vizsgálatkor maximum, illetve csikók mozgatásakor. Az a mondás, hogy ne fáraszd le a lovadat, hanem ülj fel, akkor is, ha tele van, legfeljebb leesel. 

Nagyon érdekesnek tartom, hogy a lovazás két véglete mennyire összeér: Monty Robertsnél olvastam pont, hogynem javasolja a körön való egy száras futószárazást, max a két szár közötti vezetést, illetve Némethy Bertalan is azt írta, hogy a szakszerűtlenül végzett futószárazás olyan veszélyes, mint a majom kezében a borotva. 

Kriszitán a múltkor ugyan futószárazott egy még nem belovagolt csikót, aki élénk volt, ugrált. Nagyon érdekes volt nézni Krisztián testbeszédét: pont ugyanúgy mozgott, mint Monty Roberts a körkarámos becsatlakozásoknál a második fázisban, higgadt, lassú mozdulatokkal, félig hátat fordítva a lónak, szemkontaktus nélkül, így a csikó hamar megnyugodott. 

Summa summárum: csak lovak, és valódi lovasemberek vannak, semmi nagy varázslat, mindenhol ugyanazok a dolgok működnek.

Monty Roberts desensitizes a horse afraid of water. Photo credit: 2007 Mariska de Hoogt

COVID

Eddig szerencsésen elkerült minket a járvány, de most eléggé lecsapott: apám kórházba került kétoldali tüdőgyulladással. Szerencsére már jobban van, ha minden jól megy, pár nap múlva kiengedik, de nagyon aggódtunk. 73 éves, naponta fut, edz, de így is megviselte a betegség.

Ebből kifolyólag én nem is nagyon ültem lovon az elmúlt két hétben, nem az a típus vagyok, akit kikapcsol a lovazás, hanem ha bajaim vannak, akkor nem tudok lovagolni. Tegnap viszont felültem, egész jól ment érzésem szerint.

Mindig írják, hogy a lovak mennyi mindent megéreznek: tudjátok, hogy milyen fenntartásaim voltak Luxival kapcsolatban, el akartam adni többször, stb. Viszont pár hete már ezen túllendültem, és úgy érzem, hogy elköteleződtem Luxi iránt. Ezzel párhuzamosan az ő viselkedése is döbbenetesen megváltozott velem szemben: sokkal bújósabb, barátságosabb. Kedves időtöltésünk, hogy odamegyek a boxához, vakargatom a nyakát, ő pedig gyengéden csócsálja a hajamat, vagy a dzsekimet. Szerintem azt hiszi, hogy én is ló vagyok.

Lovak kölcsönösen vakargatják egymást.

Állóképesség

Fú, jó régen nem írtam már. Semmi különös nincs, sokat dolgozom, volt néhány projekt/pályázati beadási határidő most, azokat csináltuk. Lovaglásilag minden oké, igaz, a vágtázással még bajaim vannak (ez már ilyen eposzi ismétlés). Sajna az esésem óta fosok a beugratástól.

Az ügetés viszont nagyon jól megy, meg már tudom rendesen irányítani a lovat. Luxikával minden oké, Laci rendszeresen ugrik vele kicsiket, hogy ne jöjjön ki a gyakorlatból. A feles(negyedes)tartó lány is jár heti párszor, ők is jól elvannak Luxival, ügyes, szereti, jól lovagolja.

Laci most kitalálta, hogy 1. az állóképességemet fogja fejleszteni. Ebből kifolyólag ügetésnél azt a jól bevált edzői trükköt alkalmazza, hogy amikor már lóg a nyelvem, akkor azt mondja, hogy még két kör, aztán mikor megvolt a két kör, érdeklődöm, hogy akkor most leállhatok? Mire ártatlan arccal közli, hogy hát mondtam, hogy még két kör. Úgyhogy a kettőböl lesz hat.

2. Befogott lóápolói feladatokra, hogy szokjam a lovakat, környezetet. Úgyhogy tegnap karámoztam, fásliztam, lovakat áttakaróztam, jártatógépeztem, lovagoltam is, ld. fent, úgyhogy estére teljesen ki voltam plattyanva. Nem csoda, hogy Laci olyan sovány, mondjuk rám is rámfér a mozgás.

Jaj, volt egy nagyon aranyos sztori! Ki kellett volna vinnem karámba egy idősebb, vemhes kancát. Odamegyek a boxhoz, látom, hogy a két mellső lábára támaszkodva fekszik, leesett fejjel szendereg. Nem volt szívem felkelteni. Mikor Laci odajött, mondtam, hogy én nem fogom itt baszogatni szegényt, egyrészt már akkora, mint egy bálna, másrészt pihen, vigyük egy félóra múlva Nem, ki kell vinni, mozogjon, nem állhat egész nap a boxban, addig lemegy a nap. Bementem a kötőfékkel, rácsettegtem, mire a kanca rámnézett szemrehányó arckifejezéssel, és elvetette magát, teljesen lefeküdt, a fejét is letette a földre, és onnan pislogott. Hát azt hittem, megzabálom, annyira aranyos volt. Mondtam Lacinak, hogy na ezért nem lettem állatorvos, nagyon sajnálom az állatokat. Laci persze bejött, és ellentmondást nem tűrően noszogatni kezdte, mire a kanca lemondóan feltápászkodott, és kislattyogtunk a karámba.

Lassan itt a csikószezon, nagyon kíváncsi leszek a kiscsikókra!

A felirat: Nem vagyok halott, csak fáradt és ronda. Hagyj aludni! :)

Nyafogások

 Hát gyerekek, azért megint jól be voltam sz@@va az elmúlt napokban, minden esés megráz. Dehát ez van, ilyen a lelki alkatom, meg öreg vagyok, lássuk be. Viszont van az az Európa Kiadó szám, hogy "Tudom, hogy tudod, elmúlik. Egy kicsit rossz most, de elmúlik." Már múlik is amúgy, védőmellénnyel felvértezve sétáltunk, ügettünk, minden oké volt. Vágtázni még nem mertem.

Végül is az a Pikeur sajnos kicsi lett, úgyhogy visszaküldtem, és személyesen az Imagine lovasboltban vettem egy Zandona mellényt, aminek a hátában van egy gerincvédő szivacs, illetve a mellén, és oldalt is egy-egy lap. Baromi kényelmes, szinte nem is érzem, hogy van rajtam valami, viszont emiatt fenntartásaim vannak a hatékonyságát illetően. Ne kelljen kipróbálni!

Nem tudom, miért fosok így be minden eséstől, igazából nem egy nagy etvasz. Jó, most a bordatörés nem esett jól, de ezen is túl voltam pár hét alatt. Valami pszichés oka lehet. El is mentem most egy sportpszichológushoz, hogy csináljunk vele valamit, egyelőre ilyen meditációs technikákat tanulunk, hát nem vagyok meggyőződve a hatásosságáról. Majd meglátom, egyelőre csak egyszer beszéltem vele.

Viszont feltártam Lacinak a lelkem, hogy többet szeretnék foglalkozni Luxival földről, nekem az nagyon szokott segíteni. Sajnos itt nincs egyelőre körkarám, ahol tudnék szabadidomító gyakorlatokat végezni. Futószáras kör van, de a franc se akarja Luxit futószárazni így tél végén, valószínűleg sárkányeregetés lenne belőle, rántott már el egyszer-kétszer, semmi kedvem ott hajkurászni a lovarda területén. Próbaképpen kiraktam karámba tegnapelőtt, és bementem egy vezetőszárral középre. Hát az a fingós bakolás, amit véghez vitt, megerősített abban, hogy folyt. köv. majd ha kicsit szárazabb lesz a talaj, nem akartam volna, hogy eltaknyoljon.

Illetve még ami nekem nagyon hiányzik, az a terepezés. Laci szerintem túlfélt engem, már írtam, hogy addig nem akar kiengedni, amíg nem elég biztos az ülésem, meg itt megy mellettünk az 51-es főút, és az tényleg életveszély, ha Luxi oda kirohan mondjuk egy leesés után. Viszont az a nadselű gondolatom támadt, hogy van itt a karámok mögött egy lekerített mező, oda minden további nélkül ki tudnék menni bóklászni, és ott még ha elrohan is, zárt területen van.

Legyen kicsit jobb idő, addig meg maradunk még a fedelesben, de már csak pár hét!

Nagyon szeretem ezt az Emily Cole nevű grafikus csajt! 

Lovas edzésterv

Megnéztem a google-en a keresőkifejezéseket, és a fenti szókapcsolattal kerülnek ide leginkább az emberek. Ez mondjuk azért ciki, mert én ugyan írtam egy posztot anno ezzel a címmel, de annak semmi köze nem volt a lovas edzéstervhez, csak órai gyakorlatokat soroltam fel, tanügetés, kengyel nélkülizés, ilyesmi.

Viszont szöget ütött a fejembe, és én is rákerestem, elsőnek Panyi Gyuri írása jött ki, aminek nagyjából az a lényege, hogy nem nagyon lehet edzéstervet készíteni, mivel minden ló, minden szituáció más. Laci is ezt az álláspontot képviseli egyébként, ez ilyen öreg, dörzsölt lovasok tapasztalata lehet.

Tovább kutakodtam azonban, azért valamire mégis fel kéne fűzni ezt a lóval való foglalkozást. Így másodikra A jól képzett ló c. mű jut az eszembe, ott azért le vannak írva nagyjából az alapok, németes precizitással.

Másik gondolatom Denny Emerson (az isten) alapvetése: punnyadt, nem fitt, beteg lóval semmit nem lehet kezdeni, ezért az alapvetés az egészségügyi problémák kiküszöbölése, utána pedig a jó kondi elérése. Egyébként mi is ezt csináltuk Luxival. Ez nemcsak a lóra, hanem a lovasra is vonatkozik, tehát nekünk is legyen állóképességünk. Denny igen gyakorlatiasan az istállómunkát javasolja kondinak :) További Denny Emerson: a jármódok alapja a lépés, tehát sokat kell a lóval sétálni, terepezni, amíg a ló izmot nem szed magára, utána lehet elkezdeni az érdemi munkát.

Egyébként meg angolul rengeteg anyag van hozzá, beírtam hogy "horse training/fitness plan" és kijött egy csomó találat. Pl ez a cikk: https://www.horseandhound.co.uk/features/formulating-a-fitness-plan-47803 Illetve ilyen komplikált Gantt diagramok is: https://horsenetwork.com/2017/06/designing-training-program-horse/ A cikk végén még a sablont is le lehet tölteni.

Illetve lovasedzőknek egy Edzéselmélet c. mű a már említett Lovasakadémia sorozatból:

Remélem, ezzel segítettem valamit az edzés iránt érdeklődőknek!

Átkattant

A bordám nagyjából rendbejött, de azért nem vagyok azóta nagy spíler, az még mindig fáj, ha tüsszentek. Van nekem egy régebbi Equitheme védőmellényem, abban jártam terepezni, de elég merev, úgyhogy azt most feldobtam eladni, és veszek egy másikat, (Pikeur Komperdell), ami részekből van összeállítva, így jóval mozgékonyabb, kényelmesebb. Szar lenne megint ráesni a törött bordámra. Ma edzettem először komolyabban így 3 hét után, azért kellett ennyi idő a gyógyuláshoz. 

Viszont valami tényleg átkattanhatott Luxiban, mert mostanában nagyon szépen reagál a csizmasegítségre, és általánosan élénken, érdeklődően viselkedik a boxban is. Pár napja felültem Laci után vágtát gyakorolni, de igen gyorsan le is szálltam, mivel Luxi úgy be volt indulva, hogy alig tudtam megállítani. Vágtázott egy kört, nagy nehezen felvettem, utána mondom, ügessünk, erre megint vágtázni kezdett. Nem vesztettem el az egyensúlyomat, de mivel kapaszkodtam bele a lábammal, ezért még gyorsabban vágtázott...  Azért csak megálltunk valahogy, Laci átvette, aztán visszaültem ügetni, mikor lenyugodott. Ma már tök normális volt.

Viszont ugye ilyenkor az esések után mindig átgondolom az életemet: átmentem egy szomszédos lovardába megnézni egy csajnak a hafiját, akire felestartót keres. Gondoltam önbizalomnövelőnek jó lesz. Hát, ilyenkor mindig hálát adok az égnek, hogy itt lovagolok Dunavarsányban. Egyrészt a lovardában tökig sáros lettem, pedig az sem egy rossz hely (nyáron), csak az istállóból egy pár tíz métert kell gyalogolni a fedelesig, illetve a fedeles is kb negyedakkora, mint a mienk. Másrészt a haflingi ugyan nagyon cuki volt, de egy teljesen lovagolatlan hatéves, akivel a gazdja kb. féléve dolgozik, és olyan hajtós volt, mint a fene. Nem akarom megint elrontani a nagy nehezen megszerzett jó lábtartásomat egy olyan lovon, akit folyamatosan csizmázni kell.

Egy tanulsága volt a dolognak, amellett, hogy ilyenkor mindig rájövök, hogy milyen jó dolgom van: azért egy alacsony lovon kellemesebben érzem magam, így közelebb a földhöz, a tériszonyommal. Ez azonban csalóka: Monty 140 cm volt, és róla is b@@@tt nagyon lehetett esni. Luxi ugye 180 magas, de igazából már megszoktam.Valaki egyszer úgy jellemezte őket, hogy a gólyalábú sportlovak, hát nagyon találó, és Luxi még nem is a legmagasabb itt.

Mindenesetre most várom a mellényemet, aztőn folyt köv.

A sportló.