2017. február 15., szerda

A költözésből kifolyólag...

... lovardát váltottam, egy kedves barátnőm-kolléganőm kezdett edzeni saját lován. A náluk töltött egy év alatt sokat fejlődtem, tanultam, rengeteget segített, különösen a technikai dolgok terén, ülés, lábtartás, stb. Nem csoda, évtizedes lovas-díjlovas tapasztalattal és lóval rendelkezik. A lova Mythos, egy gyönyörű lipicai herélt, nagyjából a legképzettebb ló, akivel életemben találkoztam.

Viszont. És itt szeretnék visszautalni az első posztban emlegetett cikkre. Mindenkinek azt a lovat kell megtalálnia, akivel harmonikusan együtt tud működni. Sajnos nekem Mythos túl nagy falat volt. Szó szerint is, magassága miatt tériszonyomból kifolyólag szédültem rajta, illetve nagyon szép, ún. térölelő mozgása van, ami egy díjlovasnak minden bizonnyal kiválóan megfelel, de én majd betojtam.

Pár szót szólnék a lovak marmagasságáról. A mar a ló nyaka és háta közötti dudor a lapocka fölött, ezt használják a testmagasság megadásához. Az átlagos ló marmagassága kb. 160-165 cm, tehát pont akkora, mint én. Mythos ennél valószínűleg magasabb legalább 10 centivel,

Egy nyári táborban azonban alkalmam nyílt egy fjord fajtájú lovat lovagolni, ami szerelem volt első látásra. Pötyi mamát az isten is nekem teremtette, 27 (!) éves, ami a lovaknál nagyon magas kornak számít, ám jó karban lévő megfontolt, alacsony kis ló volt, a fjordok átlagos marmagassága kb. 140 cm.  Gyakorlatilag visszaadta a lovaglás örömét. Sajnos ő csak kölcsönló volt, nem ahhoz a lovardához tartozott, ahova jártam, így nem lehetett rendszeresen lovagolni.

Rá kellett tehát jönnöm, hogy a félelmeim egy része a magasságból származott. Így fájó szívvel ugyan, de búcsút mondtunk egymásnak, és elkezdtem alacsonyabb lovakat keresni.



Lipicai és fjord ló. Nem ugyanaz a kategória. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése