2017. február 22., szerda

Voltízs és vágta

A következő hónapokban osztályban lovagoltam "váltott lovakon", ami jó, mert többféle lovat megismer az ember, alkalmazkodik a mozgásukhoz, személyiségükhöz. Időnként visszatértünk a futószárhoz először voltízshevederrel, később nyeregben, hogy a vágtát kezdjük el tanulni.

Ez utóbbi nekem azért problematikus, és a beszámolók tanulsága szerint más félős lovasoknak is, mivel elég gyors mozgásforma, és ezt nem mindenki viseli jól.

Pár szót szólnék a futószárról és a voltízshevederről. A voltízsheveder tulajdonképpen két kapaszkodó elől a lovon, és közben nem nyeregben ülsz, hanem kvázi a szőrén, csak egy nyeregalátét, esetleg nyeregemelő van alattad jobb esetben. Azért nagyon jó a használata, mert tudsz kapaszkodni, ami biztonságérzetet ad, illetve az ülésed jobban idomul a ló mozgásához, én pl. nagyon szeretem magam alatt érezni a meleg, puha lóhátat, közvetlen fizikai kontaktus van köztetek. Ülésjavításnak kiváló, és persze az a cél, hogy elengedd a kapaszkodókat, így gyakorold a lépést, ügetést, vágtát.  Nekem rengeteget segítettek ezek az órák az önbizalom visszaszerzésében.

Utána áttértünk a vágta gyakorlására nyeregben, de oktatóm így is erősített először egy kis kapaszkodószíjat a nyereg elejére, ezt először egy kézzel, később mindkét kézzel el kellett engedni. Tulajdonképpen az egész az egyensúly megtartásáról szól, ez a legfontosabb.

Angel vágtáját nagyon nehezen tudtam kiülni, egy másik nagylóét sokkal jobban, de nagyjából rájöttünk, hogy nekem mégis Monty a legmegfelelőbb a vágtázáshoz.


Voltízsheveder használat közben.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése