2017. február 10., péntek

Miért is?

Szokta kérdezni kedves barátnőm ezzel a számomra kissé fővárosiasan hangzó kifejezéssel. Miért ír valaki arról, hogy ő egy félős lovas? Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot (haha), hogy bevallja a félelmét, pláne lovas-ügyben. Akkor miért nem sakkozik lovaglás helyett mondjuk, szokta mondani a párom (ezt a kifejezést sem szeretem). Egyébként az ő ötlete is volt, hogy írjak olyan lovasblogot, amilyen még nincs, és hát félős lovasblogot, mit tesz isten, nem nagy meglepetés, egyet sem találtam.

A közvetlen indíttatást ebből a Facebookon megjelent  cikkből merítettem.

Ez egy amerikai írás arról, hogy olyan lovat válasszunk, amin nem félünk. Nekem azért fontos, mert én idősebb kezdőként ugye félek / féltem, nem is titkolom a lovardában, ahol mindenki nagyon megértő velem. Magyar oldalon viszont alig olvastam erről. Mi valahogy nem merjük nyilvánosan beismerni a félelmeinket, itt viszont a poszt alatt sokan hozzászólnak a saját élményeikről. Tetszik nekem ez az őszinte hozzáállás.

Feltételezem, hogy nemcsak az amerikai lovasok félnek, hanem a magyar lovasok közül is sokan. Reprezentatív mintákkal nem tudok előállni, leginkább kérdés-válasz oldalakon szokott felbukkanni a téma.

A továbbiakban szeretnék arról írni, hogy mióta félek, miért félek, és hogy hogyan dolgozom azon, hogy legyőzzem ezt a félelmemet. Nem mondom, hogy 100%-osan sikerül, de nagyon sokat haladtam és fejlődtem az elmúlt időszakban.

Remélem, hogy más félős, nem félős, idősebb és fiatalabb lovasnak, illetve saját magamnak is tudok ezzel segíteni!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése