El is kezdtem Montyn lovagolni, aki megfelelően kicsi, és ahogy az előzőekben említettem, a technikám nem olyan volt, mint egy totál kezdőé, mentem is vele szabadon osztályban (így hívják, amikor nem futószáron ülsz a lovon, és más lovasok is vannak a pályán, akikkel ugyanazokat a feladatokat csináljátok.
Kiderültek azonban igen rövid időn belül az alábbiak:
Kiderültek azonban igen rövid időn belül az alábbiak:
- nem tudom irányítani a lovat, megy, amerre akar
- nem ülök rajta összeszedetten, a kezem nem stabil
- és természetesen be vagyok sz***va
Ezt mint említettem a ló is megérzi, uh. a hamadik alkalommal akkorát estem Montyról, mint egy sószsák. Csak a szokásos "megijedek és elrohanok" szituáció volt, és nem is ugrott meg nagyon, én leestem (párom szerint leugrottam), Monty meg megállt, és érdeklődve visszanézett, hogy most mi van. Meg is van vhol videón örökítve az esemény, majd előkotrom.
Na, ekkor döntött úgy az oktatóm igen bölcsen, hogy vissza az egész, kezdjük előlről az alapoktól. Futószár, másik ló, a képen látható Angel, aki igen megbízható, semmitől nem ijed meg, nagyon jóindulatú, viszont mivel telivér, egyrészt magas, másrészt meg van ez a teveszerű mozgása, én csak úgy hívom, hogy a sivatag hajója. Na ez a két utóbbi dolog volt, amitől én újfent bepánikoltam, ámde fogcsikorgatva, hosszú kitartó munkával, több hónap alatt eljutottam odáig, hogy Angellel is osztályban lovagoltam.
Vicces arcot vágok Angin még futószáron pont most egy éve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése