Elkezdtem tehát olyan lovardákat keresni, ahol kisebb, lassabb lovakon lehet tanulni. Ez is egy tanulságos folyamat volt! Mindez tavaly januárban történt, amiből kifolyólag ezeket a visszajelzéseket kaptam:
Lovarda 1: Jöjjek vissza tavasszal, ilyenkor télen neki nem éri meg kijárni.
Lovarda 2: Elvállalt ugyan, de mikor a második alkalmat mondta le a bácsi félórával az óra előtt, folytattam a keresést.
Lovarda 3: Nagyüzemi lovarda, a honlapjuk szerint mindig azt az oktatót, ill. lovat kapom, aki éppen abban az időpontban be van osztva. Ennek is megvan a maga előnye-hátránya, de én valami családiasabbat képzeltem el.
Lovarda 4: Fedeles nincs, öltöző nincs, wc nincs... Egy kalandos "hát ott a kerítés mellett lehet pisilni" után eljöttem. Nem hiszem, hogy nagy igényeim vannak, de mivel minden lovaglás előtt megiszom egy fél liter teát, ez logisztikai problémákat okoz ilyen helyzetekben. :)
Így jutottam el a jelenlegi lovardánkba. Viszonylag közel van, tömegközlekedéssel megközelíthető (akkor még nem volt kocsim), és ami a lényeg: van fjord ló! Kettő is, igaz, hogy Szofi egy mérettel kisebb, mint a nekem való, ő gyerekekkel dolgozik futószáron, de Monty a herélt pont megfelelő, gondoltam akkor.
A lovarda tulajdonosa már a telefonban megdicsért, hogy milyen ambíciózus vagyok. Ezen kicsit meg is hökkentem, mivel esetemben érzésem szerint erről kevéssé lehet beszélni, mondtam, hogy isten őrizz, csak hobbiszinten szeretnék valamennyire megtanulni lovagolni, mire rámutatott, hogy de aki hajlandó decemberben, mínuszokban is kijárni, az már dicséretes. Nagyon örültem a pozitív visszajelzésnek, és azóta ebben az oktatóm is megerősített, hogy igen, télen fogynak a lovasok, ahogy jön a jobb idő, akkor meg visszaszoknak.
Van viszont az a mondás, hogy rossz idő nincs, csak rossz ruházat, uh. ezen felbuzdulva beszereztem egy lovasdzsekit, thermocsizmát, meleg nadrágot, és hajrá!
Ez a kép tavaly januárban készült, még futószáron, és szemmel láthatóan nem fjordon, majd azt is elmondom, miért. :)
Lovarda 1: Jöjjek vissza tavasszal, ilyenkor télen neki nem éri meg kijárni.
Lovarda 2: Elvállalt ugyan, de mikor a második alkalmat mondta le a bácsi félórával az óra előtt, folytattam a keresést.
Lovarda 3: Nagyüzemi lovarda, a honlapjuk szerint mindig azt az oktatót, ill. lovat kapom, aki éppen abban az időpontban be van osztva. Ennek is megvan a maga előnye-hátránya, de én valami családiasabbat képzeltem el.
Lovarda 4: Fedeles nincs, öltöző nincs, wc nincs... Egy kalandos "hát ott a kerítés mellett lehet pisilni" után eljöttem. Nem hiszem, hogy nagy igényeim vannak, de mivel minden lovaglás előtt megiszom egy fél liter teát, ez logisztikai problémákat okoz ilyen helyzetekben. :)
Így jutottam el a jelenlegi lovardánkba. Viszonylag közel van, tömegközlekedéssel megközelíthető (akkor még nem volt kocsim), és ami a lényeg: van fjord ló! Kettő is, igaz, hogy Szofi egy mérettel kisebb, mint a nekem való, ő gyerekekkel dolgozik futószáron, de Monty a herélt pont megfelelő, gondoltam akkor.
A lovarda tulajdonosa már a telefonban megdicsért, hogy milyen ambíciózus vagyok. Ezen kicsit meg is hökkentem, mivel esetemben érzésem szerint erről kevéssé lehet beszélni, mondtam, hogy isten őrizz, csak hobbiszinten szeretnék valamennyire megtanulni lovagolni, mire rámutatott, hogy de aki hajlandó decemberben, mínuszokban is kijárni, az már dicséretes. Nagyon örültem a pozitív visszajelzésnek, és azóta ebben az oktatóm is megerősített, hogy igen, télen fogynak a lovasok, ahogy jön a jobb idő, akkor meg visszaszoknak.
Van viszont az a mondás, hogy rossz idő nincs, csak rossz ruházat, uh. ezen felbuzdulva beszereztem egy lovasdzsekit, thermocsizmát, meleg nadrágot, és hajrá!
Ez a kép tavaly januárban készült, még futószáron, és szemmel láthatóan nem fjordon, majd azt is elmondom, miért. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése