Szóval...

... az úgy kezdődött, hogy három éve a férjemmel elmentünk az Őrségbe, és a falusi turizmus keretei között egy lovastanyán szálltunk meg. Lovak érdeklődve néztek a karámból, odamentem, simogattam. Mondom, ha már itt vagyok, fel is ülök, úgysem ültem még lovon.

Meg is beszéltük az időpontot, a tulaj apukája, egy idős, szimpatikus lovasember feltuszkolt egy Rangos nevű heréltre egy fatörzs fellépő segítségével, és kengyel nélkül kimentünk a ház mögötti rétre. Léptünk, kicsit ügettünk, a végén még önállóan irányítottam is a lovat.

Summa summárum, nekem akkora élmény volt, hogy egy ilyen nagy állattal így együtt lehet működni, elhatároztam, hogy én ezt szeretném a továbbiakban is csinálni. El is kezdtem járni egy lovardába már otthon, szépen haladtunk, először futószáron, pár hónap múlva szabadon. Így utólag visszagondolva akkor még semmit nem tudtam a lovakról, lovakkal való foglalkozásról, szerszámozásról, nyergelésről, stb. Annyi volt, hogy felültem, lovagoltam, leszálltam egy félóra múlva, és hazamentünk. Akkoriban heti egyszer jártam.

Na és ekkor kezdődtek a bajok, de erről a következő posztban.

Első lóra ülésem. Szeretném felhívni a figyelmet az arcomra kiülő felhőtlen örömre.